Bánffy

-család. Magyarország történetében nagy szerepet vitt, ősrégi család; tagjai századokon át viselték a legelőkelőbb hivatalokat: érsek, nádor, országbiró, tárnok került ki közülök. Roppant terjedelmü birtokaik voltak Zalamegyében, később az egyik ágnak Erdélyben. Hahold orlamundeni gróf volt a család őse, ki nevét az Árpád-királyok alatt is megtartotta, később azonban a Buzárd nevet vette föl. Buzárd birtokos volt 1193 körül Bakony környékén, 1223. főispán, 1226. bán lett. 1241. a Budára betört tatárok, az oltár előtt imádkozó agg Buzárdot iszonyu kinok közt végezték ki. Testvére volt ennek Hahold vasvármegyei comes (1226-1272), fia István, 1278. szlavoniai bán, ki IV. Lászlótól Alsó-Lendvát kapta, hol várat épített. Ennek fia Miklós. Főlovászmester, Zalamegye föispánja 1343., később 1347. szlavoniai és horvát bán. Mint bánnak fia, ez vette fel először a Bánffy nevet. István és János fiai követték apjukat báni méltóságában. Fiaik után István és Páltól szakadt a család a XIV. század elején két ágra: az alsó-lendvai és a bolondócira.

Az alsó-lendvai ágból Bánffy István válik ki; előbb Zsigmond király ellenese, később buzgó híve, úgy hogy Zsigmond a bolondóci uradalmat neki igéri, ha annak tulajdonosa, Bánffy Pál, magtalanul halna el. 1439-ban részt vesz Albert királlyal a törökök elleni harcokban, ennek halála után Ulászló pártjához csatlakozott, mely őt lengyel segédcsapatokkal a Czilleiek és vezérük, a Fehérvárig előrenyomult Vitovec ellen küldötte, ki azonban B. seregét szétszórta, magát fogságba ejté, honnan azonban nemsokára megszabadult. A rigómezei ütközetben esett el 1448-ban Bánffy Pál, Neve Magyarország történetében meg van bélyegezve; Hunyadi János ellen ármánykodott, László kivégeztetésében része volt, Mátyás király ellen rút árulást követett el. Apja a kegyetlenkedéseiről híres Stibor vajda volt, ki őt Zsigmond részére nyerte meg. 1437. Hédervári Lőrinc helyébe nádorrá nevezte ki B.-t hűségeért Zsigmond s a bolondóci v. beckói uradalmat az összes hozzátartozó javakkal együtt neki ajándékozta. Dacára rendkivüli vagyonának s az ezzel járó kötelezettségeknek, nem vett részt Hunyadi János egyik ütközetében sem a törökök ellen, a Czilleiekkel szövetkezve Hunyadi János élete ellen tört, halála után pedig fiai ellen fondorkodott. Zsigmond halála után le kellett az általa viselt méltóságokról mondania, de Ulászlónál megint behízelegte magát s rávette, hogy a törökkel Szegeden 1444. kötött békét szegje meg. Annak gyászos következménye a várnai ütközet volt, melyben maga a király is elesett. B. volt az, ki Hunyadi Lászlót fontos királyi közlendők ürügye alatt Budára csalta negyedmagával, ott reárontott, elfogatta s a Hunyadi-ház ellenségeiből alkotott birósággal halálra itéltette. Mátyást csak ama feltétel alatt ismerte el királynak, ha a családja ellen vétetteket nem bosszulja meg rajta. Mátyás ezt megigérte neki, uralkodása elején mégis árulást forralt ellene, levelet irt Frigyes császárnak, hogy ne adja ki a koronát Mátyásnak, mert ők az országot úgyis neki szánták. 1459 febr. 14. a Frigyesnek magyar királlyá lett választásáról szóló oklevelet aláirta, esküvel megerősítette és míg Mátyás a felvidéket pusztító csehek ellen harcolt, B. Mátyás párthíveit üldözte, egyszersmind Podiebrád cseh király fiát, Viktorint, királlyá akarta választatni. Mátyás, hadjáratából hazatérvén, B-t megintette, mire visszavonult jószágára. Neje halála után 80 éves korában ujra megnősült. Meghalt 1468.

Egész ellentéte ennek B. János, a B. család alsó-lendvai ágának legtisztább jellemü, legtiszteletreméltóbb, legfeddhetlenebb tagja. Folytonos pártviszályok közt élve, a Jagellók korában jelleme, önzetlen hazafisága által felülmulta kortársait. Hű embere Mátyásnak, halála után Korvinpárti, s midőn ennek ügye végkép elveszett, II. Ulászlóhoz szegődött. Részt vett az 1526. Mohácsi ütközetben, melyből csak úgy tudott megmenekülni, hogy alóla kilőtt lova helyébe Szentgyörgyvölgyi Bakacs Sándor a magáét engedte át neki. A mohácsi vész után lelkes híve az 1505. országgyülésen hozott ama határozatnak, mely szerint külföldi ember Magyarország királyává nem választható. Zápolyai János pártjára állott hát, kinek egyik hadvezére volt s akitől akkor sem pártolt el, midőn jószágait Ferdinánd pusztítani kezdte és neje térden könyörgött neki, hogy ne juttassa önmagát és gyermekeit jobbágyi állapotra. Az 1580. budai országgyülésen mint föispán nádorrá választatott de e hivatalát nem sokáig viselhette, mert négy év mulva szaporcai várában utolérte a halál.

B. Miklós, egyike ama 47 főurnak, kik Budán 1459. febr. 10. megesküdtek, hogy a pártütők ellen a királyt vagyonukkal, vérükkel és életükkel fogják védelmezni. 1465. kir. főpohárnok, két év mulva pozsonyi főispán, e hivatalát két évtizeden keresztül viselte. 1467. elkisérte Mátyást Erdélybe és Moldvába és a dec. 16. éjjel Moldva-Bányánál váratlanul megtámadott királyt 200 emberével megvédte és több a királynak szánt kardcsapást vitézül fogott fel. Ezért őt Mátyás több erdélyi faluval ajándékozta meg. Elkisérte a cseh háborúba is Mátyást, ki 1468. Gábor kalocsai érsekkel együtt őt küldé Ferdinánd nápolyi királyhoz, hogy annak leányát, Beatrixet, számára kérjék nőül. A Frigyes elleni háborúkban szerzett érdemeiért 1477. örökös grófi címet nyert. Mátyás halála után Korvin híve. 1498. Ulászló nevében szövetséget kötött Albert lengyel királlyal a török ellen. Megh. 1501. B. István, országbiró, szül. 1522 febr. 9., megh. 1568 jan. 28. Egy Calendarium historicum c. könyvnek a hónapok minden napjának üresen hagyott helyeire családi és történelmi jegyzeteket irt, melyeket utódai B. Miklós (szül. 1547. főpohárnok és zalai föispán) és B. Kristóf (szül. 1577. főpohárnok és tárnokmester), 1680. folytatták. (Megjelent a Bánffy-nemzetség naplója címmel a Tudománytár 1841. folyamában.) B. Kristófban 1644. ez az ág kihalt.

A B. család losonci. ágának egyik őse Dénes. ki II. Endre király alatt tárnokmester. Hűsége jutalmául Gertrud királyné egyik gyilkosának, Simon bánnak, erdélyi jószágait kapta. 1230. szolnoki főispán, majd nádor lett. Fia, Dénes. együtt nevelkedett IV. Béla királlyal, kit elkisért Németországba és ennek Frigyes elleni harcaiban oly vitézséget tanusított, hogy a tapolcsányi uradalmat nyerte adományul. Fia, Dénes bán, 1252. nádor, IV. Bélától Losoncot kapta, innen ez a család ágának előneve. Fiai közül Dezső állítólag a Dessewffy-család törzsapja. A mohácsi ütközet után a család szereplése Erdélyre esik.

Forrás: Pallas Nagylexikon