Bánk

(Banko). Árpádkori személynév, mely a Benedek név délszlávos kicsinyítéséből, a Benkobul van magyarosítva van a Benkő névvel együtt. A hires Bánk bánon kivül többeket találunk e néven igy p. 1240-ben a pozsonyi várjobbágyok Mogor nemzetségének tagjai közt fordul elő (Árp. Uj Okl. II. 102); 1252-ben a turóci apátság egy szőllősi vincellérje viselte a Bánk nevet (Árp. Uj Okl. VI. 72.); 1324-ben pedig azon Máté nevü előkelő csiki székely apját említik B. néven, ki tizenketted magával együtt ellenszegült az Apor családbeliek Lokkazun nevü birtokba való beiktatásának (Szék. Okl. I. k.); az ő birtoka lehetett a csikszéki Bánkfalva község.

Forrás: Pallas Nagylexikon