Bank

A B. szót szűkebb és tágabb értelemben szokás használni. Általánosságban banknak szoktak nevezni minden oly pénzintézetet, mely mások számlájára fizetéseket teljesít és elfogad, mely aranyat és ezüstöt, váltókat és utalványokat, értékpapirokat, részvényeket és az állam, társulatok v. magánosok által forgalomba bocsátott kötvényeket mások számlájára, vagy a sajátjára ad és vesz. E szerint minden hitelt közvetítő és hitelforgalmu eszközök adásvételével foglalkozó nagyobb kereskedelmi intézet egy-egy B. Viszont szigorubban értelmezve a fogalmat s főképen angol felfogás szerint csak azokat az intézeteket kell B-nak nevezni, melyek csupán pénzzel kereskednek, vagyis pénzt kamatra elfogadnak és kiadnak; azok gyüjtvén és kamatoztatván egyfelől az összegeket, melyeket tulajdonosuk akkor hasznosan egyébként elhelyezni nem tudott, másfelől kamatra kölcsönözvén az összegeket olyanoknak, akiknek még éppen pénzre van szükségük, hasznos szolgálatot tesznek. Ugy a kamat mellett elfogadott, mint kiadott kölcsönök rendszerint csak rövid, 8 naptól 6 napig terjedő lejáratuak lehetnek.

A szó maga olasz eredetü. A középkorban az olasz városokban minden pénzüzérnek nyilvános helyen volt egy asztala vagy padja (banco), amelyen pénzt felvett és fizetett. Később, amidőn az üzérek kezdtek letéteket elfogadni, kölcsönöket adni, vagy az egyik helyen náluk befizetett összegeket a letevőnek kivánatára másik helyen tetszése szerint visszafizettetni, a banco szó az egész üzleti körre és általában a pénz-, váltó-, nemes fém- és hitelüzletre alkalmaztatott. Igy keletkezett a bankári-üzlet és később a B. elnevezés. Ma B.-k alatt oly jogi személyeket értünk, melyek bankári, vagyis pénz- és hitelüzletekkel foglalkoznak.

A banküzlet majdnem oly régi, mint a pénz. Amint a különböző népeknek különböző pénzeik voltak, a kereskedelni forgalomnak szüksége volt oly közvetítőkre, akik a különböző pénzek valódi értékét ismervén, azokat kicserélték. A régi görögöknél, sőt már az egyiptomiaknál szokásos volt, kincseket és nemes fémből vert érmeket a templomokban a papok őrizetébe helyezni. Ugyanezen fémekkel találkozunk a keresztény középkorban. Amig magánvállalkozók képtelenek valának a bankári szolgálatok teljesítésére, addig templomok, egyházak és zárdák pótolták. Hazánkban is a zárdákat loca credibilía-knak nevezi az akkori korabeli hivatalos nyelv. Gyakran pedig pénzverési jogánál fogva az állam volt előde a magánbankároknak. Mihelyt azonban a magánvállalkozásban, főkép Olaszországban, felébredt a bankár-üzlet iránti hajlam, egyház és állam e funkcióból kimaradt és készséggel engedte át a tért a magánvállalkozásnak.

A bankár-üzlet kifejlődésének tünetei a középkor elején kevéssé ismeretesek. Tény az, hogy a bankárok elfogadtak letéteket és adtak kölcsönöket, de a kamattilalom nyomasztó hatása alatt. Az első olasz bankok úgy látszanak keletkezni, hogy az állam hitelezőiből álló társaság összeáll a kielégítésére kijelölt államjövedelmek kezelésére és behajtására. Mások pedig kényszerkölcsönök szolgáltatására alakultak s pedig kamatélvezeti engedéllyel. A legrégibb ismert B.-t 1157. Vitalis Mihály herceg alapította Velencében. Ennek is egy állami kényszerkölcsön tette a tőkéjét, mely a signoria jövedelmei által biztosított járadékká alakult. A kölcsönzők társaságot alapítottak és bankszabadalmat nyertek. A B. magánosoktól letéteket fogadott el. Minden letéttulajdonos letétét részben vagy egészben átirathatta harmadik személyre. A velencei kereskedelem így megmenthette magát az arany- és ezüst-szállítástól, ami az akkori időkben gyakran veszéllyel járt.

A velencei B. még egy másik nagy szolgálatot teljesített. A forgalmi pénzek abban a korban nagyon egyenlőtlen sulyuak és finomsági tartalmuak voltak. Létrehozott egy eszményi pénzt, mely teljes súlyu és finomságu volt, s amely az egyes pénznemeket egymás közt csakis valódi súlyuk és finomságuk szerint mérlegelte. Később az ilyen pénzt bank-pénznek nevezték. Az ilyen bankpénzről szóló letéti jegyek gyakran 10-15 % felpénzzel fizettettek a kopott érmekkel, vagy az illető összegek váltóival szemben. Az ilyen B. pénzre szóló szerződések a szilárd és majdnem változhatlan értéknek előnyeit élvezték. Hasonló módon, mint a velencei, keletkezett később a genuai B. Ez és a többi kisebb olasz B.-ok a velencei B. utánzásai valának és lényeges ujításokat nem hoztak.

Nagy haladást köszönhetni az 1609. alapított amsterdami B.-nak. A B. a város jótállása mellett keletkezett, amely a letétekért kezességet vállalt. A letétekért kamatot nem téritett meg. A letétijegyek átruházhatók voltak és minden 600 frtról, vagy ennél magasabb összegről szóló váltó bankpénzben volt fizetendő. Az amsterdami B. volt az első valódi letéti és átruházási B. (giró-bank). A giró-B.-ok mindenütt ott keletkeztek, ahol nagyobb kereskedelmi piacokon a kereskedelem sokat szenvedett a rossz, csonka értékü és kopott érmektől. A B.-nál a befizetett érmek csak nemes fémtartalmuk szerint vétettek számításba és a B.-pénz mindenkor teljes értékü és súlyu volt. Az amsterdami bank mintájára kelletkezett 1619. a hamburgi, ugyanazon évben a velencei (össze nem tévesztendő az 1587. keletkezett velencei állam B.-kal, mely szintén giró-üzletet folytatott, de kezdetleges alakban), később a rotterdami, norimbergi, genovai, stb. Az angol B. sokkal később keletkezett és nem volt giró-B.

A főbb és legjobb B.-k a következő módon alapíttattak és rendeztettek be: Az illető város kereskedői letettek a B.-nál bizonyos mennyiségü (Amsterdamban legalább 300 ft) nemes fémet rudakban vagy érmekben, melyek azonban fémtartalmukra nézve megvizsgáltattak. E letét leltár szerint bármikor vissza volt vonható, mindaddig azonban az intézet könyveiben a letéteményezővel számla nyittatott, ahol a javára irt összeg nyilvántartatott. Ha valamely más számlatulajdonosnak fizetni tartozott, akkor az ő számlájáról annak számlájára egyszerüen átiratott. A B. költségei letéti-, átirati- és kiviteli díjakból fedeztettek. A B. kamatot nem térített meg.

A B. előnye egyfelől abban állt, hogy a magánosoknak nem kellett pénztári készleteket otthon tartani, nem kellett készpénzt szállítani és végre a bankpénz értéke független volt a pénzkopás és csonkítás folytán ingadozó váltóárfolyamoktól. A B. a tényleg letett fémpénzre vagy rudra alapított letéti jeggyel előkészítette a tért a banküzlet legmagasabb neme kifejlődésének: a jegy B.-knak.

Forrás: Pallas Nagylexikon