Banka

(Upupa L.), a kuszók (Scansores) rendjének a könnyü csőrüek (Levirostres) csoportjába, a bankafélékhez (Upupidae tartozó madárnem. A bankafélék csőre oldalt összenyomott, magasabb mint széles, hajlott és hegyes. A két káva belül nincs kimélyesztve, azért lappal fekszik egymáson. A nyelv rövid és háromszögletü. Szárnyaik tompák, középhosszússáguak, a fark 10-12 kormánytollu. 18 ismert faja van; az ausztráliai régióból teljesen hiányoznak. Európában csak a bubos, vagy a büdös B. (U. epops L.) fordul elő. Igen élénk szinezetü madár. Felül sárgásbarna, hasa fehéres, farka és evezőtollai feketék, fehér sávokkal tarkázva. Fején akarata szerint felmereszthető, legyezőszerü tollbóbitát visel. Csőre fekete. Rövid, erős lábain 3 ujj előre, 1 hátra áll. Az ujjak csak a tövüknél vannak egymással összenőve. 29 cm. hosszu; szárnyhossza 14 cm., farkhossza 10 cm. A büdös B. vándormadár, mely Európán kivül Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában fordul elő. Április hóban jön hozzánk és szeptemberben megy el. Az erdő ritkás helyein, vagy a mezőkön ott szeret tartózkodni, hol marhák legelnek, ahol a marhatrágyából vagy a nedves földből keresi ki a táplálékát képező rovarokat és férgeket, amelyeket nyelve rövidsége miatt előbb feldob és csak azután megkapva nyel le. Különösen a cserebogár-pajorokat szereti. Hangja sajátságos hup-, hup-, hup-szerü. Fészkét faodúkba sziklahasadékokba vagy a földre is rakja. 4-7 piszkos-zöldes vagy szürke szinü fehéren pettyezett tojást tojik, melyeket a nőstény 16 nap alatt költ ki. Fészeklakó, és minthogy a kicsinyek ürülékeitől nem tisztítja a fészket, azért sajátszerü ammóniákszagu, amely szag még később a költési időn tul is, érezhető (innét a neve is). Fogságban nagyon jámbor, költ is. Régi kortól kezdve előfordul a költészetben. A Koránban hud-hud név alatt jön elő (hangjától.) Húsa élvezhető, zsidók és mohammedánok azonban, mint a sertését, nem eszik.

Forrás: Pallas Nagylexikon