Bánóczi
József dr. tanár, filozofiai s irodalomtörténetiró, az orsz.
rabbiképző-intézet tanára, szül. Szent-Gálon, Veszprém vármegyében 1849. Gimn.
tanulmányait Veszprémben s Budapesten végezte, egyetemre járt Budapesten s
Bécsben s a tanári vizsgálat letétele után Berlinben, Göttingában, Lipcsében.
Végül egy évet töltött Párisban és Londonban. Eleinte a budapesti VIII. k.
reáliskolában tanárkodott, azután a rabbiképző-intézet r. tanára lőn, közben
helyettes igazgatója is volt az izr. tanítóképzőnek. 1878-ban a filozofiából
magántanár gyanánt habilitálta magát a budapesti egyetemen. A magy. tud.
akadémia 1879-ben választotta meg l. tagnak. Első műve Lipcsében irt doktori
értekezése volt Kant tér és idő elméletéről német nyelven, majd lefordította az
Akadémia könyvkiadó vállalata számára Lewes művét: A filozofia története
Thalestől Comte-ig 3 kötetben. 1878 óta behatoan foglalkozik a magyar
irodalomtörténettel is, mely téren fényesen kezdette pályáját Révai Miklós
élete és munkái c. művével. E művel akadémiai dijra pályázott s e dijat a
legnagyobb dicséret kiséretében nyerte meg. 1882-3. megjelent tőle Kisfaludy K.
és munkái két kötetben, a Kisfaludy-társaság megbizásából és kiadásában, akire
vonatkozik akad. székfoglalója is: A magyar romanticizmus (1885). Egyéb művei:
Emlékbeszéd Greguss Ágost felett (Akad. emlékbeszédek V. 8.). Alexander Bernáttal
együtt szerkeszti a Filozofiai Irók Tárát, melyben kiadta Erdélyi János bölcs.
dolgozatait, lefordít. Schopenhauer néhány értekezését (2. kiadás 1892) s
Alexanderrel együtt Kantnak A tiszta ész kritikáját. 1884-ben megindította
Bacher Vilmossal együtt a Magyar Zsidó Szemlét, melyet 1889-ig szerkesztett.
Számos tanulmányt irt a Magyar Nyelvőrbe (Egy magyar filozofiai szó), Magyar
Tanügybe, birálatokat az Orsz. Középisk. Tanáregyes. Közlönybe, egyéb
folyóiratokba s napilapokba, régebben a P. Lloydba is. Jelenleg kritikai
kiadását készíti Kisfaludy Károly műveinek.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|