Bánság
(temesi), közönségesen bánát. A mai Temes, Torontal,
Krassó-Szörény megyék és vidékök a mohácsi vész után a török uralom alá
jutottak s midőn a passzarovici béke (1718) útján a magyar király
visszaszerezte, nem lettek az államba bekebelezve, hanem 11 vidékre osztva, s
mint «temesi bánság» a bécsi kormánynak alárendelt bánsági igazgatóság által
katonailag kormányoztattak. Mária Terézia 8 vidéket kivett a katonai kormányzás
alól és polgárilag, de azért abszolut módon igazgatta, a többi háromból pedig a
bánsági katonai határőrvidék keletkezett. Az országgyülés többször felszólalt
ez alkotmányellenes állapotok miatt, mignem az 1741. XVIII. t.-c. által a
polgári igazgatás alatt levő terület az állam rendes közigazgatási szervezetébe
bevétetett. De e területet, némely más résszel egyetemben, a forradalom után
ismét elszakasztották az országtól és (szerb vajdaság, temesi bánság cimmel)
Ausztria koronaországa lett; végre az 1860 októberi diploma a visszacsatolást
újra elrendelte. A különállás mind a két esetben jogosulatlan volt. A magyar
állam ugynevezett mellék- vagy hűbéres országainak ez aránylag kis területe
közvetlen magyar kormányzás alatt állott, hogy az állam igy hatalmát és jogait
könnyebben érvényesíthesse. E területet végvidéknek, végvárnak és végvidéki
bánságnak nevezték. Különösen nevezetesek voltak a (szörényi és macsói)
bánságok, melyek már egész kis tartományokat képeztek, amaz Szerbia és Bosznia
között, ez pedig a régi Kis-Oláhországban. A végvidékek kapitányai, illetve
bánjai, országbárói ranggal birtak.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|