Bányabiróságok

régebben a XVIII. századig bányabiró volt a bányamívelés fővezetője és ellenőrzője, a bányajogosítványok adományozója és minden bányászati pörös ügy elintézője; a mult században lassankint elvesztette a művelés vezetésére vonatkozó hatáskörét; a szabadságharc után az adományozás és a bányamívelés ellenőrzése a bányakapitányságokra, vagyis bányafelügyelőségekre bizatott, a pörös kérdésekben való biráskodással pedig a besztercebányai, fehértemplomi, gyulafehérvári, karánsebesi, lőcsei, pestvidéki, rimaszombati s szatmári kir. törvényszékek ruháztattak fel mint első foku birói hatóságok. Hatáskörükhöz tartozik: 1. a birtokbiráskodás és a telekkönyvi hatóság a bányabirtokok tekintetében, 2. biráskodás, bányajogosítványok iránti peres ügyekben, 3. biráskodás a bánya- és hutaművek nyereségei és pótlékai feletti vitás ügyekben, 4. az altárói illeték vagy egyéb akna és alagtartozások felett, 5. idegen bányatelkekbe vezetett segéd- és felnyitási művekért járó kártalanítás felett, 6. idegen bányák, épületek, vizeresztő, légvezető és kitakarító készülékek közös használatáért járó kártalanítás felett, 7. eljárás és itélkezés bánya- és hutaműveken való rongálások esetében, amennyiben a rongálás a bányatörvény rendeletének elhanyagolásából ered, 8. a bányavizek tulajdona és használata feletti kérdésekben, 9. a társládák, azok kezelése, a hátralevő járulmányok és a társládáknak a tagok iránti kötelezettségei felett, 10. a bányatársulatok és azok tagjai közt a társulati viszonyból származó perlekedések esetében, 11. a közös bányák és hutaművek üzlete, használata vagy értékesítése felett, amennyiben a társaságok alapító szerződésében vagy a társulatok alapszabályaiban más biróság nincs kikötve, 12. a bányabirtokosok s ezeknek tisztjei és meghatalmazottjai között a bányaművek és tartozékaikra vonatkozó üzlet és a számvitel felett fenforgó peres kérdésekben (1871. XXXI. t.-c. 21. §). Másodfoku biróságok: a kir. itélő táblák, harmadfoku biróság pedig a m. kir. kuria.

A bányabirósági eljárást az országbirói értekezlet által megállapított ideiglenes törvénykezési szabályok VII. része szabályozza. Ez a szabályozás abból indul ki, hogy általában a rendes polgári eljárás szabályai követendők, azokkal a kivételekkel, melyek kifejezetten fel vannak sorolva (u. o. 31. §). A kivételek a bányabirtokháborítás és bányalyukasztás esetén követendő eljárásra, a régi adományozásokból támadt perek elintézésének módjára, a perbeli és perenkivüli szemlére, a földszinti károk becslésére, a birói zár alkalmazására, a felszámításra, a bányaszéki könyvekre, a levéltárra és a levélmásolatokra vonatkoznak. Az 1868. LIV. t.-c. 27. §-a továbbra is fentartotta az előbbi eljárást, s ennek alapján a törvénykezési gyakorlatban az az uralkodó nézet, hogy az ideiglenes törvénykezési szabályoknak nemcsak kivételes bányajogi természetü, de egyuttal általános perjogi szabályai is fenn vannak tartva. Ez a felfogás azonban ellenkezik az 1868. LIV. t.-c. életbeléptetése tárgyában 1869. évi márc. 30. kelt igazságügyminiszteri rendelet XIX. cikkének 1. és 4. pontjával.

Forrás: Pallas Nagylexikon