Bányatulajdon

A főbb fontosságu bányajogi problemák közé tartozik annak a jogi formának megválasztása, amelyben a bányamivelési jog tartalmát megalakító egyes jogosítványok egységes fogalommá tömörülnek. E részben a kérdés magvát az képezi, hogy a jog, melyet a bányavállalkozó a bányaadományozás (l. o.) illetve engedélyezés alapján szerez, a jogok melyik neméhez tartozik. Ma már vitán kivül áll, hogy a bányászat fontos érdekei megkövetelik, miszerint azok a jogok, melyeket a bányamivelő az adomány erejénél fogva gyakorolni jogosítva van, azokkal a dolgokkal együtt, melyek az említett jogok gyakorlásának eszközét képezik, oly vagyonnak tekintessenek, melynek öncélu rendeltetésénél fogva teljes jogi önállósága van, mely a jogi forgalomnak egy különös tárgya s e részben - a dolog természete által indokolt kivételekkel - oly jogi szabályozás alá esik, mint a közönséges polgári tulajdon. A bányászat hitelének megalapítása szempontjából szükséges, hogy a bányamívelési jog gyakorlásához szükséges testi dolgokkal u. m. a műberendezésekkel, külépületekkel és felszini területekkel, továbbá a bányamivelési joggal egybekapcsolt reáljogok - mint amilyen a bányaszolgalmi jog, más bányabirtokkal szemben fennálló szolgálmány iránti jog, a felszíni jog a felszíni területre vonatkozó szolgalmi jog, melyek egy bányaműnek mind megannyi alkatrészei - a célnak megfelelően berendezett bányatelekkönyvek önálló tárgyát képezzék; szükséges, hogy a közönséges polgári jognak a dologi jogszerzésre s az ingatlan vagyon fogalmára vonatkozó rendelkezései alkalmazást nyerjenek a bányatulajdonra is; és különösen, hogy a bányatulajdonos igénybe vehesse mindazokat a kereseteket, melyek a közönséges polgári jogban a birtok és a tulajdon védelmére vannak rendelve. Mindamellett a bányatulajdon nem azonosítható a közönséges polgári tulajdonnal. A bányatulajdon magánjogi, közjogi és közgazdasági elemek egybeolvadásából képződött s mint ilyen sokban eltér a tulajdonnak a közönséges magánjogban körvonalozott fogalmától.

Forrás: Pallas Nagylexikon