Baptisterium
keresztelő kápolna (gör. baptiszterion, illuminatorium),
eredetileg az antik fürdőépületekben a meleg fürdőt magában foglaló helyiség. A
keresztény korszak B.-ai nagyobb - különösen püspöki - templomok melléképületei
voltak, melyekben a keresztséget szolgáltatták ki. A B. egy kis előtérből és
egy nagyobb csarnokból állott; ez utóbbiban volt a keresztelő medence
(colymbethra, piscina fons), eleinte valóságos fürdőmedence alakjában, mint
ahogy a keresztelést akkoriban még teljes vízbe mártással végezték. A B.
főcsarnoka rendesen kerek vagy nyolcszögű alapon épült föl s a ker. szent
Jánosnak szentelt épület belső alapja és berendezése egészen az antik fürdőkre
emlékeztetett. Később mikor a teljes bemártás szokását mindinkább elhagyták, a
keresztelés színhelye is átment a B.-ból magába a templomba és csak a görög és
orosz egyház tartotta meg a bemártással együtt a B.-okat is. A legrégibb B., a
már Aurelian alatt, tehát körülbelül 270-ben említett aquilejai, csak romjaiban
maradt fenn. Említésre méltók még a ravennai San Giovanni ín Fonte, a milánói
San Lorenzo Maggiore, a parmai, pisai, firenzei stb. B.-ok. Hazánkban
NémetCsanádon találtak B. maradványait.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|