Baptisterium

keresztelő kápolna (gör. baptiszterion, illuminatorium), eredetileg az antik fürdőépületekben a meleg fürdőt magában foglaló helyiség. A keresztény korszak B.-ai nagyobb - különösen püspöki - templomok melléképületei voltak, melyekben a keresztséget szolgáltatták ki. A B. egy kis előtérből és egy nagyobb csarnokból állott; ez utóbbiban volt a keresztelő medence (colymbethra, piscina fons), eleinte valóságos fürdőmedence alakjában, mint ahogy a keresztelést akkoriban még teljes vízbe mártással végezték. A B. főcsarnoka rendesen kerek vagy nyolcszögű alapon épült föl s a ker. szent Jánosnak szentelt épület belső alapja és berendezése egészen az antik fürdőkre emlékeztetett. Később mikor a teljes bemártás szokását mindinkább elhagyták, a keresztelés színhelye is átment a B.-ból magába a templomba és csak a görög és orosz egyház tartotta meg a bemártással együtt a B.-okat is. A legrégibb B., a már Aurelian alatt, tehát körülbelül 270-ben említett aquilejai, csak romjaiban maradt fenn. Említésre méltók még a ravennai San Giovanni ín Fonte, a milánói San Lorenzo Maggiore, a parmai, pisai, firenzei stb. B.-ok. Hazánkban NémetCsanádon találtak B. maradványait.

Forrás: Pallas Nagylexikon