Bara

1. Gyula, belga államférfiu, szül. Tournaiban 1835 aug. 31. Brüsszelben egyet. jogtanár volt, midőn 1862. képviselővé választották. A Frére-Orban vezetése alatt álló szabadelvű párthoz csatlakozott és rövid idő alatt a kamara legkitűnőbb szónokai közé emelkedett. 1865. nov. 12. igazságügyi miniszter lett, de a kamara a halálbüntetés eltörléséről szóló törvényjavaslatát elvetette (1868). A Frére-Orban-miniszterium bukása után (1870.) B. mint képviselő a Langrand-Dumonceau-ügy tárgyalásakor oly hevesen támadta meg d"Anethan klerikális minisztériumát, hogy ez 1871 dec. 1. megbukott. A küzdelmet a klerikális Malou-miniszterium ellen is fáradhatatlanui folytatta, míg végre az 1878. választások a szabadelvű párt fényes győzelmével végződtek. B. az új Frére-Orban-miniszteriummak igazságügyminisztere lett s állásán 1884-ig tartotta magát. Azóta ismét az ellenzék soraiban küzd. Az 1882-diki rendkívüli alkotmányozó gyűlésen az általános választási jog mellett nyilatkozott.

2. B. (v. Barra) József; francia katona, született Palaiseauban 1779., megh. 1793. Tizenhárom éves korában lépett abba a köztársasági seregbe, mely a Vendéeben küzdött. Choiet táján elfogatván, a király éltetésére akarták kényszeríteni; e helyett B. kokárdáját szívéhez szorította és a köztársaságot éltette. A következő pillanatban egy golyó kioltotta életét. Tetemét utóbb a konvent rendeletéből a Pantheonba vitték. Több szónok magasztalva szólt róla, Chénier pedig himnuszban örökítette meg emlékét. Haláláról valóságos legendákat szőttek már kortársai is. (Grande Encyclopédie V. 326.)

Forrás: Pallas Nagylexikon