Bárány

1. Ágoston író, született Miskolcon 1798., megh. Makón 1849. 1825-ben Torontálba költözvén, uradalmi ügyész, majd megyei levéltáros lett. Az irodalommal már előbb foglalkozni kezdvén, néhány melankolikus hangu verset adott ki az Aurora, Hebe, Koszoru és más időszaki iratban; Kazinczy tanácsára, kivel levelezett, a prózához fordult s az életirásban tett kisérleteket (a Felső Magyarorsz. Minervában, Társalkodóban és a Tud. Gyűjteményben), azonfelül színművet és regényt fordított. Mint megyei levéltáros szorgalmasan foglalkozott a délkeleti megyék régi történeteivel és helyrajzaival. Kutatásainak eredménye: Torontál vármegye hajdana (1845). Temes vármegye emléke (1848). Az akadémia 1836. lev. tagjává választotta.

2. B. Boldizsár, szépirodalmi író a 38-as években. Munkái közül csak kettő jelent meg nyomtatásban, a többiek, bár drámái mind színre kerültek, kéziratban maradtak. Említésre méltó művei: Árpádi ház. Játékszíni hős rajzolat két szakaszban. Székesfehérvár 1836. Bánk bán rostája 1814-ben. Ez utolsó, mely az eléggé jelentéktelen irónak irodalomtörténeti szempontból legérdekesebb műve, a Kisfaludy-társaság Évlapjai uj folyamának III. kötetében jelent meg.

3. B. György (szenicei), ev. esperes, az első magyar pedagógiai munka írója, szül. Beleden, Sopronmegyében 1682., meghalt Szentlőrincen 1757 jun. 1. Tanult Győrött, Pozsonyban és Eperjesen, 1706. Halléban, 1708. Jenában. Külföldről visszatérvén, Győrött tanár lett, honnan 1714. Nagy-Vázsonyba, 1718. Gyönkre, 1719. Györkönybe, 1723. Szent-Lőrincre ment papnak. Innen elűzték, 1725. pedig Dörgicsére hívták meg, de három év mulva újra szent-lőrinci lelkész lett. Néhány évig esperes is volt. B. pietista volt, a vallást pedagogiai szempontok szerint törekedett érvényesíteni, s a klasszikus nyelvek háttérbe szorításával a nemzeti nyelv jogait akarta a nevelés terén visszaszerezni s e mellett a reáliáknak akart tért nyitni az iskolákban. A hazai pedag. irodalmat Francke egyik művének magyarra fordításával ő nyitja meg. E munka címe: Aug. Herm. Franckenak: Oktatása a gyermeknevelésről. Halle, Orbán István 1711. 12 r. 120. l. - Lefordította Sartorius (Szabó) Jánossal és Bárány János szuperintendenssel az ó-szövetséget is, de ez több más munkájával együtt kéziratban maradt. Az evang. gradualéba több magyar éneket irt.

4. B. Ignác, képzőintézeti igazgató, született Pápán 1833., megh. Csáktornyán 1882. Iskoláit részint szülővárosában, részint Szabadkán, Szegeden és Pesten végezte. Kora if juságában résztvett az 1848. szabadságharcban. Népnevelői működését 1854. a makói iskolában kezdte meg, honnan 1858. Szegedre s 1861. Pestre ment képezdei tanárnak. Az új kornak kezdetén a csurgói s 1879. a csáktornyai tanítóképző intézet vezetésével bízták meg s e hivatalában működött egész haláláig. Tanítványai az ő emlékére egy «Bárány-alap»-ot gyűjtöttek össze. B. munkás tanító volt s mint pedagógiai író is egyike volt a jelesebbeknek. Sok pedag. cikket irt, s több lapot is szerkesztett. Önálló munkái: Olvasás tanmódja, 1869. Vezérkönyv az elemi nyelvoktatás kezeléséhez. Pest 1865. Tanítók könyve. U. o. 1866. Nyelvgyakorlatok. Pest 1866-69. Olvasó és kézikönyv. Pest 1869. Magyar nyelvkönyv. Pest 1868. Ábécés- és olvasókönyv. Pest 1869. Magyarország története. Pest 1870. Első, második, harmadik, negyedik, ötödik olvasókönyv, 1870-1881.

5. B. János (szenicei), evangelikus szuperintendens, szül. Tolnamegyében a XVIII. század első évtizedében. 1737 őszén a jénai egyetem polgára volt; 1740. visszatért hazájába, s Felpécen (Győrm.) lett lelkész, később a dunántúli ev. egyh. kerület püspöke. Két kisebb vallásos munkája jelent meg, azonkívül lefordította Bárány György gyel és Sartoriussal az ó-szövetséget, de az kéziratban maradt, valamint a Dissertationes theologicae is (Sopronii 1753), mely a nemzeti múzeum kézirattárában van.

Forrás: Pallas Nagylexikon