Legyen Ön is szerkesztőnk!
Küldjön be címszót!

Pályázatok

Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Baranya... ----

Magyar Magyar Német Német
Baranya... ----

Címszavak véletlenül



Legújabb kommentek



Címszó:
Tartalom:

Baranya

Vármegye.

Magyarország dunántuli részének egyik megyéje, a Duna és Dráva képezte szögletben fekszik; határai É-on Somogy- és Tolna, Ny-on Somogy-, D-en Verőce- és K-en Bács-Bodrogmegye; D-en a Dráva, K-en a Duna képezi természetes határát; alakja trapéz, kiterjedése 5133.13 km2. Északi része hegyes, déli fele tulnyomóan lapályos. Főhegysége a Mecsek hegység (l. azt), mely NyK-i irányban a megye É-i részén átvonui; legtömegesebb emelkedése Pécs vidékén van, ahol a Jakabhegy 593, a Mecsek 612 m.-re emelkedik e csoportba a 394 m. magas mánfai hágó (melyen a dombovár-pécsi országút is átmegy) választja el az odább ÉK-re emelkedő hegytömegtől, melyben az egész Mecsekhegység legmagasabb orma, a Zengővár (682 m.) emelkedik, míg a bükkösdi és h usztóti völgyeket összekötő (a budapest-pécsi vasútnak is útirányul szolgáló) alacsony (211 m.) abaligeti nyereg (a Dráva és Kapos vízválasztója) egy a megye Ny-i szélén emelkedő alacsonyabb (Hollófészek 357 m.) dombcsoportot csatol a Mecsek főtestéhez. A magasabb részeiben tulnyomóan erdős, déli lejtőin szőllőművelés alá vett hegység csak É felé bocsát messzebbre szétterülő ágakat, D felé hirtelenül ereszkedik alá. A Mecsek-hegységhez támaszkodó lejtős síkság D. felé ömlő vizeivel (Bükkösdi víz, Pécsi víz, Karasica) egyenletesen ereszkedik a Dráva, keleti részében a Duna felé s a belőle hosszu, keskeny szigetek gyanánt kiemelkedő Siklósi hegység (Harsányi hegy 442 m.) és Bodolyai hegységen (241 m.; l. azokat) túl alacsony (93-84 m.) mocsaras lapállyá válik, mely a Karasica szabályozása (1794) előtt nagyrészt hasznavehetetlen posvány volt. E lapályt K felől a Duna, D felől a Dráva fenyegeti áradásaival. A Duna itt a nagy mohácsi vagy Margita-szigetet, alább számos kissebb mocsaras szigetet képez; magába veszi a Gelei patakot a Beda-Dunát, a Karasicát (melynek szabályozására az Albrecht-Karasica csatorna szolgál) s a Dráva toroknál terjedelmes mocsárrá terül szét. Kevésbbé terül szét a Dráva mely a Fekete-vizet, s a Bükkösdivel egyesült Pécsi vizet veszi magába; partmelléke többnyire termékeny lapály, melynek különösen déli része (Belye körül) egyike hazánk legjobb termőföldjeinek. Baranya hegyei ásványos kincsekben is bővelkednek; Pécs közelében (Bányatelep, Szabolcs, Somogy, Vasas) nagy kőszénbánya-telepek vannak, az u. n. pécsi föld, agyag és porcellán föld szintén bőven előfordul. Megemlítendő továbbá a Dráva folyóban üzött aranymosás, melyet ma már nem űznek. Nevetes azonkívül a Mecsekhegységben levő abaligeti cseppkőbarlang (l. o.). Ásványos vizei közül a harkányi kénes hőforrás említendő.

B. földjének legnagyobb része 479,638 hektár termő terület; ebből 235,361 hektár szántóföld, 10,310 ha. kert 49,205 ha. rét és kaszáló, 67,924 ha. legelő, 4024 ha. nádas, 25,698 ha. szőllő és 87,116 ha. erdő. A gabonaneműek közül leggyakoribb a búza (55,462 ha. termése (1890) 1.033,183 hektoliter) jóval kevesebb van rozzsal (17,591 ha.), zabbal (17,215 ha.) és árpával (10,399 ha.) bevetve; ezenkívül be volt vetve: kétszeressel 7981 ha., tatárkával 955 ha. (termése 14,688 hlit.), kukoricával 41,767 ha. (termése 807,901 hlit.) burgonyával 7325 ha. (termése 517,327 hlit.), cukorrépával 1048 ha. (termése 122,517 mmázsa), takarmányrépával 2.355 ha. (termése 385,249 mmázsa), hüvelyes veteményekkel 1244 ha. (termése 11,571 hllt.). Jelentékeny a kender (1938 ha., termeltetett 27,322 hllt. mag és 10,224 mmázsa fonal) termelése is; repce, len, köles kevés termeltetik. B. szőllőtermelése a filloxera pusztításai által sokat szenvedett. 1891-ben már 205 község szőllőterülete volt inficiálva s a filloxerától ellepett szőllők fele már semmit sem terem; 1890-ben termett 368,059 hlit. must, 120,097 hlit. közönséges fehér és 58,584 hlit. vörös bor, 1250 hlit. fehér és 8272 hlit. vörös csemegebor, továbbá 109,574 hlit. siller; B. ezek szerint jelenleg a legtöbb bort termő megye Magyarországon; borai közül a villányi vörös leghíresebb; hozászámítják a palkonyai, rác-petrei, kövesdi, barsányi és siklósi borokat is; fehér borokat főleg Versenden, Szilágyon, Hidoron és Berkesden szűrnek; jelentékeny bortermelése van továbbá Szilvásnak, Szt.-Miklósnak és Pécsnek; legkiterjedtebb szőllők a Mecsek déli lejtőin, a siklósi és bodolyai hegycsoportokban, a Görcsöny és Duna-Szekcső közti dombokon vannak. Gyümölcse is sok és jó, kivált szilva, barack és gesztenye. A fügefa és olajfa elvétve szintén előfordul. A mezőgazdaság tekintetében a bellyei uradalom (Albrecht főherceg tulajdona) mint mintagazdaság említendő fel. Az erdők 3/4 része bükkes, a többi tölgyes; fenyves alig van. Az állattenyésztés is jelentékeny: az 1884. évi összeírás szerint volt a megyében 50,471 ló 4.440 499 frt értékben, továbbá 65,871 magyar és 22,227 színes fajtájú szarvasmarha, 40 bivaly, 339 szamár és öszvér, 131,260 sertés (1.997 588 frt értékben), 133,309 juh és 806 kecske a juhtenyésztés túlnyomórészben a közép- és nagybirtokosok kezében van, ellenben a többi házi állatot a paraszt birtokosok tenyésztik. A B.-i lovak középnagyságunak, csontosak s mezei munkára nagyon alkalmasak; a lótenyésztés 20 év óta nagyot fejlődött. A marhatenyésztés általában véve sokkal jobb az országos átlagnál, de a közlegelők hiánya annak gyorsabb emelkedését tetemesen megnehezíti. A tejtermelés különösen a belyei uradalomban igen jelentékeny (évenkint 1 1/2 millió liter tej); ugyanez a marhahizlalásban is kitűnik. A juh-, de különösen a sertéstenyésztés igen jelentékeny s a B.-ban tenyészett sertés kitünő minőségű.

Története

B. kedvező fekvésénél fogva már a legrégibb időtől fogva az anyagi jólétnek kedvező feltételeivel bírt. Midőn a magyarok elfoglalták, a kelták és rómaiak idejéből való virágzásnak számos ma radványát találták itt. Árpád Etének adományozá e vidéket, fiának Kalannak nemzetsége itt telepe dett le s itt évszázadokig virágzott. E vidék már akkor is népesítve volt, miért is Szt. István B. vármegyét és a pécsi püspökséget alapította; Pécs már a magyarok letelepedése idején jelentékeny város volt, de Vatha lázadása alatt sokat szenvedett. Figyelmet érdemel, hogy Pécs környékén még ma is sok szomszédos falu, a honfoglaló magyar hősök neveit viseli, u. m. Árpád, Bogád, Szabolcs, Hetény, Várkony, Budafa, Abaliget, Gyula, Bélavára (a mai Belvárd), Baksa, Ocsárd stb., ami tanusítja hogy mily hatással bírt a honfoglalás ezen vidék ujjá rendezésére. Pécsen kívül nemcsak az egyházi életnek, hanem általában a magyar-keresztény műveltségnek hatalmas támasza volt a Szt. Istvántól alapított pécsváradi b enedekrendi apátság, Baranyavár mint a megyei élet központja lett nevezetessé s a társadalmi érdekek a Duna és Dráva mentében is fejlődtek. E fejlődésre nagy hatással voltak a rómaiak által épített s a megalakult B. lakosainak a XI. század után is közlekedési eszközökül szolgáló nevezetes útvonalak, melyek Mursából (a mai Eszék) kiidulva, Bellye, Baranyavár Szekcsö, Báttaszék, Szegszárd, Tolna, Földvár Pentele, Adony és Ercsény érintésével Aquincum-ig (Ó-Buda) vezettek. B. megye a keresztes hadak történetében is fontos volt mindazon keresztes csapatokra nézve, melyek Magyarországon keresztül vonultak, s az említett útvonalat használhatták. Az 1241-iki tatárjárás B. megyét is teljesen elpusztítá, s csak IV. Béla király bölcs intézkedéseinek köszönhette, hogy csakhamar újból felvirágzott. Ez időben alapítá Eusebius esztergomi kanonok az irughi erdőben (Jakab-hegy) a pálosok rendjét. A XIV. század legnevezetesebb eseménye a pécsi egyetem (stúdium generale) keletkezése volt, melyet Nagy Lajos magyar király Vilmos pécsi püspök hozzájárulásával alapított s V. Orbán pápa 1367-ben megerősített. A XV-XVII. századokban B. sok nevezetes esemény színhelye volt; az 1526. mohácsl cs ata után B. a törökök által 1543-ban elfoglaltatott s 1689-ig maradt hatalmukban; Pécs azonban a török korban is virágzó város maradt; az Eszéktől Dárdáig vezető római töltést Szolimán császár kijavittatta, de Zrínyi Miklós 1664-ben szétromboltatta s a vele kapcsolatos erősségeket felégette. A törökök továbbá B. megyét annyira megnépesítették, hogy 1680-ban Aga basa 11,000 katonát nyert innen. A törökök kiüzetése után I. Lipót B. földjének nagy részét Veterani tábornok (Dárda), Jenő herceg (Bellye) Batthyány Ádám (Boly) Caprara (Siklós), Souchez (Üszög) s Preuner hadvezéreknek (Szt.-Lőrinc) adományozá; Pécs városa is akkor nyerte vissza régi jogait s birtokait. A Rákóczy-féle felkelés (1703-6) óta a megye békéje zavartalan maradt.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Szóljon hozzá!


Neve: (megjelenik)

E-mail címe: (nem jelenik meg)

Üzenete:



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is