(segmentatio) alatt az állati és emberi petén (ovulum) a
termékenyítés után beálló oszlási, azaz szaporodási folyamatot értik. Az
elnevezés Prevosttól és Dumastól származik (Annales des sciences naturelles,
1824 F. II), akik e nevet azért választották, mert nagyobb peték képződésénél
(p. békapetén) a felszínen barázdák jelentkeznek s ők azt hitték, hogy a
barázdák csak a pete felszínén fordulnak elő. Utóbb Rusconi felismerte (Sur le
développement de la grenouille. Milan 1836), hogy a barázdák egészen átvágnak a
(béka-) petén s azt szelvényekre, u. n. barázdálási golyókra osztják. Későbbi
szerzők (Reichert, 1840, Kölliker 1844, Remak 1852 stb.) bebizonyították azt
is, hogy a barázdálási golyók tulajdonkép sejtek, s az egész folyamat nem egyéb
szétoszlásnál (l. o.). Minden állati pete a termékenyítés után eleinte 2,
azután 4, 8, stb. darabra oszlik, s minden darab olyan, mint egy magtartalmu
sejt. Alaki tekintetben a B. az állati peték egy részénél kiterjed az egész
pete testére, az u. n. szíkre (vitellus), az ily petéket teljesen barázdálódó
petének nevezik (u. n. holoblasztikus peték); másoknál a sziknek csak egyik része,
az u. n. főszik barázdálódik (meroblasztikus peték). Amazokhoz sok gerinctelen
(nematoda, radiata, mollusca, crustacea inf.) és a gerincesek közül némely hal
(petromyzon, tok), kétéltüek és emlősök tartoznak; részletes barázdálás van a
felsőbbrangu pókoknál és héjas gerincteleneknél (arachnida et crustacea sup.),
fejlábuaknál (cephalopoda), a gerincesek közül a legtöbb halnál, reptiliáknál
és madaraknál. A teljes B. lehet: egyforma, ha a barázdálási golyók majdnem
megközelítőleg egyenlő mekkoraságuak (nematoda, radiata, amphioxus, mammalia),
vagy egyenlőtlen (amphibia, cyclostomata, tok); ebben az esetben a nagyobb
barázdálási golyókat szíkgolyóknak nevezik, melyek a fejlődő lény táplálására
vannak hivatva. Ha a szík még nagyobb mennyiségü lesz (p. halak-, reptiliák-,
madaraknál), a főszíken meginduló B. nem képes azt hatalmába keríteni s előáll
a részleges B., amidőn a barázdálatlan tápszík a fejlődő lény bélcsatornájával
a köldöknél összefüggő szíkzacskóba (saccus vitellinus) jut. Ha a B. lefolyt, a
teljesen barázdálódó állatoknál az egész petéből, a részleges barázdálódóknál a
pete alkotó részéből (főszíkből) apró, kerek sejtekből álló csira lett, amit
Baer óta (Müller"s Archiv, 1834), szederalaku csirának (morula) neveznek; ennek
belsejében a részlegesen barázdálódó petéknél a fő- és mellékcsira közt
folyadék gyűl össze s előáll a hólyagalaku csira (blastula), melynek belsejét a
barázdálási (v. Baer-féle) üreg tölti meg. Ez egyszerü hólyagalaku csira
sejtjei azután rétegekbe sorakoznak és csiralevelekké lesznek, amelyek
sejtjeiből az embrio elemi szervei és burokjai képződnek. L. Csiralevelek.
Forrás: Pallas Nagylexikon