Barcs
(Baracs Borcs). Árpádkori magyar személynév, mely a fehér-
és pestmegyei Baracs és a somogymegyei Barcs helynevekben maradt fenn. Régi
okleveleink Barch, Baroch, Borch és Boroch alakban említik, de nem mindegyiknél
tudható, hogy Barcsnak vagy Baroknak ejtendő-e? (l. Barok.) A B. név azon
személyneveink közül való, melyeket a Volgamenti török elemek honosítottak meg
eleinknél; analogiáját a kazak-kirgizeknél a Borcsi nemzetség nevében találjuk.
Mellőzve a Csák nemzetség Barch, Baroch nevü tagjait, a következő személyek
ismeretesek e néven az Árpádkorból: a XII. század elején Sececen (Szécsény)
faluból Boroch, kit többed magával László mester udvari ispánja Ambrus előtt ugyanazon
falubeli Pisco öt márkáért bepörölt s a felek a tüzes vaspróba előtt ugy
egyeztek ki, hogy az alperesek Pisconak fizetnek három fertót, a biró diját is
kifizetik, a pristaldust pedig közösen elégítik ki (Vár. Reg. 76. Endl. 658.
l.); egy 1228-iki okmány Leustach ispán apját és testvérét nevezi Borchnak
(Árp. uj. Okl. VI. 460, 462); egy 1263-i pedig az elhalt Miklós apját említi
Baroch néven; előfordult a név az Agha nemzetségbelieknél is, kik közül
1278-79-ből ismerjük Borch fiát Borchot. (Mon. Zagrab. I. 193, 195, 199. Árp.
uj Okl. XII. 264.)
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|