Bárczi Géza

(Zombor, 1894. jan. 9.-Bp. 1975. nov. 7.): századunk legkiválóbb m. nyelvészeinek egyike, korszakunk tudós- és tanárképzésének példamutató egyénisége. 1914-ben - már mint az Eötvös Collegium tagja - ösztöndíjas tanulmányútra ment Franciao.-ba, az út azonban végül is egy franciao.-i internálótáborba (a hírhedt "Fekete Kolostor"-ba) vezetett. Később Svájcba került s csak hazatérése után, 1920-ban szerzett m.-francia szakos tanári okl.-et. Mint középisk.-i tanár 1941-ig működött (1929-től a "Mintagimn." vez. tanára); 1941-től a debreceni egy. tanára, 1952-től 1969-ig az ELTE egyik m. nyelvtud.-i tanszékének vez.-je. - Említésre méltó tkv.-írói munkássága: munkáinak jegyzéke 13 francia nyelvkönyvről, ill. francia irodalmi olvasókönyvről ad számot; ugyane jegyzék fölsorolja ped.-i folyóiratokban megjelent cikkeit is. Jelentősebb ezeknél Bárczi Gézanak mint tanáregyéniségnek hatása. Tanítványai sokat kaphattak tőle, tudást, módszert, szemléletet, erkölcsi magatartást, emberi törődést, melegséget. - Bárczi Géza munkáinak jegyzékét közli Papp L. in: Bárczi Géza: A magyar nyelv múltja és jelene. Bp. 1980. 508-529. - Ir. Szathmári I.: Bárczi Géza, a tudós és a nevelő. Uo. 7-39.

Vértes O. András

Szerkesztette: Lapoda Multimédia