Bárd

ősi énekmondó; bárdok, az európai kelta őslakók népi énekes-kasztja, melynek tagjai főként hősi énekeket adtak elő crotta-kísérettel, később hárfával. Legnevezetesebbek az ír (1690-ig) és a walesi B. ; a skót B. kasztja 1748-ig maradt fenn. A skandinávok között a skaldok őrizték az ősi énekmondás tradícióját (9-13. századig). Valószínű, hogy a középkori breton jongleurök a régi B. utódjai, kik praxisukban számos nyomát tartották fenn az ősi kelta énekmondásnak (v. ö. Lederer: Ursprung und Heimat der mehrst. Tonk. 1906. stb.). az évente rendszeresen megtartott walesi eisteddfod nevű énekünnepségek (gyűlések) mai napig is őrzik a bárdok e régi szokását. V. ö. Walker: Historical memoirs of the Irish bards 1786 és Jones: Musical and poetical relicks of the Welsh bards 1786-1824.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia