Bariton

(olasz. Baritono), a férfi hangfajok legszebbike, mely a basszus méltóságát s erejét a tenor fényével egyesíti, tehát középhelyet foglal el e két hangfaj közt. A B. hangokat aszerint, amint azok inkább fel- vagy lefelé terjednek, tenor-, illetőleg bassz-baritonoknak nevezzük. A tenor-B. a hőstenortól alig különböztethető meg; legalább sok hőstenor nem egyéb, mint oly baritonista, akinek hangját különösen a magasabb hangokban művelték ki. A bariton szó tulajdonképen annyit tesz, mint «mélyenhangzó», tehát nyilván a magas tenor-hangra való tekintettel lett megválasztva. A franciák a B.-t basse-taille, t. i. mély tenor-nak (mi fenti megjegyzésnek teljesen megfelel), vagy concordant-nak nevezik (mert a B. a hangterjedelem tekintetében a tenorokkal és basszusokkal «összeegyezik»). A B. hang terjedelme A-fis, illetve -g. Ujabb időkben a zeneszerzők főszerepeket írnak a B. hang számára, ami nem kis mértékben abban leli magy arázatát, hogy a kiválóbb hangú s művelt tenor énekesek száma midinkább apad. Kiváló B. szerepek vannak az operákban: Don Juan, Tell Vilmos stb. - B., mult században nagyon kedvelt, de most már elavult vonós-hangszer neve (olasz. Viola di Bordone vagy Bardone). A B. körülbelül egy cellohoz hasonlított, szerkezetre nézve pedig a viola d"amour-nak megfelelő basszus-hangszer volt, amennyiben hét húrral volt ellátva, melyek alatt azonban még egy bizonyos mennyiségű (9-24) acélhúr volt; ha a felső hurokon játszottak, ezekkel együtt ez acélhurok is hangzásba jöttek, sőt néha balkézzel ezeket is pengették. A felső hurok hangolata a következő volt: H, E, A, d, f, h, e. Minthogy Eszterházy Miklós herceg, Haydn pártfogója, ezt a hangszert nagyon kedvelte, Haydn a B. számára igen sok darabot irt (175), ezeken kívül még 125 divertissement-t B. számára, 6 duót két B.-ra, 12 szonátát B.-ra és cello-ra, 17 kassaciót stb. szerzett. E darabok legnagyobb része a tűz martaléka lett, mielőtt nyomtatás alá kerültek volna. De a következő egykorú zeneszerzők: Paër, Weigl, Eyble, Pichel is irtak számos darabot a B. számára. E hangszert már a XVII. században is készíttették, p. A. Steiner. (1660). - B. név alatt ismeretes még egy réz-fúvóhangszer, t. i. a baritonkü rt, melyet lágy és tömör hangja miatt euphonium-nak is neveznek. Ennek terjedelme, ha C hangolatban van: a nagy C-től az egyvonású b-ig; s ha B hangolatban van, (mely esetben tenor-tuba- nak is nevezik) a kontra B-től az egyvonású as-ig terjed. Ezt a fúvóhangszert a német katona-zenekarokban használják.

Forrás: Pallas Nagylexikon