Bárium-szulfát

Kénsavas bárium BaSO₄. A természetben rombos kristályokban is előfordul; min. neve barit. A természetben előforduló B. kevés kalcium- és stroncium-szulfátot szokott tartalmazni. Tiszta állapotban igen finom csapadék alakjában leválik, ha bármely báriumsó oldatához híg kénsavat elegyítnek. A kezdetben amorf csapadék a folyadék felforralásakor kristályossá válik. Az összegyűjtött és kimosott csapadékot megszárítják. A B. vízben majdnem oldhatatlan (1 súlyrész v. 400,000-ben), ha a víz azonban bizonyos sókat (nitrátokat, citrátokat) tartalmaz, ezek oldhatatlanságát jelentékenyen növelik. Kissé a savak is oldják. Tömény kénsav a melegítéskor jelentékeny mennyiséget old; az oldatból a kihűléskor báriumhidroszulfát BaH2(SO4)2 válik ki. Szénnel izzítva redukció következtében báriumszulfiddá alakul. A bárium mennyiségi meghatározása e só alakjában szokott történni. A lecsapott B.-ot permánens fehér (Permanent-Weiss, blanc fix) festékül használják. Az ólomfehér bizonyos esetekben előnyösen helyettesíti. Az ólomfehér ugyanis kénhidrogénes levegőben (p. árnyékszék, kém. laboratorium stb.) ólomszulfid képződése következtében megbarnul, míg a B. változatlan marad. Ezt akarja a permánens fehér név kifejezni. E festéket a barit-ból v. witherit-ből állítják elő. Ez ásványokat előbb bárium-kloriddá alakítják és ennek töményebb oldatából a bárium-szulfátot kénsavval leválasztják. A kimosott csapadékot nem szárítják ki, hanem még azon nedvesen bocsájtják áruba. A kiszárításkor ugyanis veszít finom eloszlásából és nem fedi be oly jól a befestendő tárgyat.

Forrás: Pallas Nagylexikon