Barka

1871 óta török vilajet, a Földközi-tenger partján, a Nagy-Szirtisz délkeleti végében fekvő Muktártól a Mellahi-öbölig, Egyiptomig terjed és D-en a Szaharáig nyúlik. Partjának hossza 880 km. B. 4-500 m. magas, völgyektől és szakadékoktól átszelt mészkő-fensík, a melyet a D-i végében emelkedő Dsebel Akdaron eredő patakok vize és téli esőzések öntöznek. Magasabb fekvésénél fogva éghajlata különbözik a környékétől és aránylag hűvös (télen legfölebb 19-21° C. és legalább 12-15°). B. földje termékeny is nagyon. A tengerparton, a sziklák hasadékaiban szőllővenyigék, az ókori kultura maradványai láthatók; az első hegylépcsőkön olajfák, mirtuszok és babérfák teremnek; míg fölebb fenyőerdők szép legelőkkel és itt-ott szántóföldekkel, meg hatalmas thuja-erdőkkel váltakoznak. A Dsebel Akdar déli lejtője már kopár, legfölebb legelőkül használható. B. középső nagyobb része volt egykoron Cyrenaica, későbben Pentapolisnak hívták. Mióta az arabok birtokába került, kulturája egészen alá hanyatlott; erről csak azok a nagy terjedelmű romok tesznek még tanubizonyságot, amelyek földjén mindenfelé találhatók. Miként Cyrenae, B. az egykori arab főváros is romokban hever. Ma B. lakói (körülbelül 40,000) kizárólag nomád arabok; négy főtörzsre oszlanak; ezek: Harabi, Auagir, Mogarba, és Merabutin. A török fenhatóságot inkább csak névleg ismerik el; nagy hatást gyakorol rájuk a Szinuszia mohammedán egyházi rend. Fővárosa: Beengazi. Az európai utazók közül megfordultak benne: a Becchey testvérek, Pacho, Barth H., Vattier de Bourville, R. M. Smith, Hamilton, Beurman és Rohlfs.

Hazslinszkynál Berke is (növ.) (amentum v. julus), a füzér virágzatnak az a fajtája, melynek a tengelye gyenge, hajlékony, s végre elvirágzás (himbarka) v. gyümölcsérés után a fáról mindenestül lehull (p. a tölgyfa him virágzata v. a fűzfa hímes és termős barkája). A barka mint a füzér rendesen megnyúlt, folytonos (fűzfa, égerfa, nyírfa) v. megszaggatott (tölgy) virágzat, a bikkfáé gömbölyded, többnyire lecsüngő, csak a szelid gesztenyéé felálló; gyakrabban a hímvirágokból alakul (dió), a nyírfának, nyárfának és fűzfának a termő-virágzata is barkás. A barkás fák virágai aprósak, rendesen tökéletlenek, egyivaruak; szirmuk, avagy nagyobb, színesebb leplök soha sincs, a lepel is vagy hiányzik. vagy tökéletlen, v. apró, szembe nem tűnő. Némely barka már ősszel kész, mint a mogyoróé, az égerfáé, nyírfáé s ilyenkor kitelel. A telelő barkák kurtábbak és tömöttebbek, mint a virágzó vagy porzó barkák. s az apró virágokat a sürüen zsindelyező hegyeslevelek v. barkapikkelyek takarják és védik. Tavaszkor az ily barkák tengelye megnyúlik, a barkapikkelyek a virágokkal együtt eltávolodnak egymástól, az egész lefelé konyul s a hímporát kiszórja. Barkának hiják néhol általában a fűzbarkás vesszejét (v. ö. Barkaszentelés).

Forrás: Pallas Nagylexikon