Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Barker... ----

Magyar Magyar Német Német
Barker... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Barker

1. Edmond H enrik, angol nyelvész és humanista, szül. Hollyneban, Yorkshireben 1788 dec. 22., megh. Londonban 1829 márc. 21. Iskoláit Beverleyben és Cambridgeben végezte, s azután Depfordban, Norfolk grófságban tudományos dolgozatokkal foglalkozva élt. Kiválóan neki kököszönhető Stephanus Thesaurus graecae linguae c. művének londoni nagy kiadása. Irt továbbá számos dolgozatot a Classical Journal-ba, számos német nyelvészeti munkát fordított és kiadta barátjának Parrnak emlékiratait (Parriana, London 1829). Perek következtében elvesztvén vagyonát, a legnagyobb ínségben halt meg.

2. B. Matthew Henrik, angol regényíró The old Sailor (a vén tengerész) név alatt ismeretes, szül. Deptfordban 1790., megh. Londonban 1846 június 29. Tizenhat éves korában tengerész lett, s 1813. már hajóparancsnok volt. A háboru befejezte után Guyanában a Demerara Gazette-et adta ki; onnan Londonba visszatérve, megirta 1823. Greenwich prisoners c. elbeszélését, mely nagy tetszést nyert. Szerkesztője volt 1828-tól 1841-ig a Nottingham Mercury-nak, s ezalatt egész sor tengerészeti regényt és elbeszélést adott ki a folyóiratokban (Land and sea tales, Tough yarns, The jolly boat, The Life of Nelson, Nights at sea stb.) Father Ambrose The Wanderer és The old Sailor álnevek alatt. Önállóan jelentek meg: The naval club, or reminiscences of service (London 1842, 3 köt.), és The victory, or the wardroom mess (1844, 3 köt.).

3. B. Róbert, angol festő, szül. az east-meathi ír grófság Kells nevű helységében 1730., megh. Londonban 1806. Dublinban és Edinburgban élt mint arcképfestő s az a szerencsés ötlete támadt, hogy az utóbbi város egyik részét kör alakjában lefestette; ezáltal ő lett a panoráma föltalálója.

4. B. Tamás János, angol festő, szül. Bathban 1815., megh. Londonban 1882 márc. 27. Első oktatásban atyja, B. Tamás, az 1847. elhalt genreképfestő részesítette. 1835. Parisba ment és hosszabb ideig Vernet Horace tanítványa volt. 1845. tért vissza Angolországba s néhány arcképet állított ki az akadémiában. 1849-től 1860-ig majd minden esztendőben festett csatajeleneteket és lóképeket. Ez időszakban festett képei közül említendők: Wellington és Blücher összetalálkozása B elle-Alliancenál Napoleon a bassanoi csata után, Wellington átkelése a Pirenéi hegyeken, Wellington beveszi Pamplonát, A szövetséges tábornokok Szebasztopol előtt, jelenet a balaklavai ütközetből és (a lovak mozdulatait meglepően visszaadó) Lófuttatás a római korzón. 1870-71-ben a francia-porosz háború színhelyén volt és több képet festett közvetlen megfigyelései nyomán.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is