Barkók

A palócok egyik válfaja. Igy nevezik azokat, a kik az u. n. Erdőhátságon laknak, t. i. (Gömör vármegye D-i, Borsod Ny-i, Heves É-i részeiben, körülbelül a Rima alsó folyása és Eger városa között. Feltünők dialektus és öltözék tekintetében. Szójárásuk valamivel tisztább a palócokénál, ezeknek mégis sok szavával és kiejtésmódjával élnek. Alig van tudomásuk arról, hogy ők barkók, de amely barkó annak tudja magát, az büszke is rá. Középtermetűek, bőrük és hajszínük sem szőke, sem barna. A nők bokorugrós, kurta szoknyát, a férfiak rövid inget, gatyát, télen szűrt és fehér ködmönt viselnek. Leleményes, de a műveltségben elmaradt nép; mindannyi r óm. kat. és egész a babonaságig vallásos. (L. Hunfalvy János: Gömör és Kishont t. e. vármegyének leírása. Pest 1867).

Forrás: Pallas Nagylexikon