Barnabiták

a pálosok rendjéhez tartozó kanonokok kongregációja, kik nevöket Szt. Barnabás ama templomától nyerték, melyet a rend megalakulásakor nyert. Ez a XVI. században történt, midőn a milánói hercegségben folytonos volt a háború V. Károly és I. Ferenc között, minek következtében az erkölcsök meglazultak, a német katonák magukkal hozták és terjesztették az uj vallást és ezzel együtt a szentségek elhanyagolását. Ily körülmények közt néhány egyházi férfiu, névszerint Zaccarda Antal Mária, Ferrari Bertalan és Morigia Jakab Antal kongregációt alapítottak, melynek célja volt az isten igéjének hirdetése, és a szentségek gyakori kiosztása által az istentisztelet megkedveltetésére működni és a valódi keresztény életet felébreszteni. VII. Kelemen pápa szivesen megerősítette a jámbor férfiaktól kidolgozott alapszabályokat, melyek értelmében az uj rend tagjai a rendes három szerzetesi fogadalmon kivül negyediket is tesznek le arra, hogy rendjökön kivül álló magasabb egyházi méltóságokra nem törekesznek s ilyeneket a pápa egyenes parancsa nélkül el sem fogadnak. (1533 febr. 18.) Az igy megalakult rend gyorsan virágzásnak indult; 1535-ben III. Pál pápa már fölszabadítja a milánói püspök fenhatósága alól, hova VII. Kelemen rendelte s egyenesen a szentszék elé tartozónak nyilvánítja. Ugy ő (1549), mint III. Gyula pápa is ujból megerősíti szabályaikat, a Szt. Pálról nevezett szabályozott egyháziak kongregációjának nevezve őket.

Forrás: Pallas Nagylexikon