Barnakő

(Pyrolusit, ásv.), a legfontosabb mangánérc; anyaga mangánszuperoxid (Mn Ojel); mangántartalma 63,2%, oxigén 36,8 %. Szürkésbarna, vagy vasfekete, kevéssé fémes fényü, puha ásvány, keménysége 2-2,5; szint ereszt, karca fekete; csekély keménysége miatt lágymangánérc-nek is mondják, szemben a pszilomelan-nal, mely kemény-magánérc. Leggyakrabban finoman szálas, rostos sugaras szövetű és szőllőded, cseppköves, veséded és egyéb formájú halmazokban, továbbá vaskosan és földesen találni. De rombos rendszerbeli tűs, kurta oszlopos és táblás kristályokban sem ritka. Rendesen más mangántartalmu ásványoknak, nevezetesen pedig a manganitnak (mangánhidroxidnak) mállási terméke; innen van laza összeállása meg gyakori szálas szövete, mert ez a szövet az eredeti ásványnak sajátsága. Gyakran találni olyan piroluzit kristályokat, melyeknek belseje, esetleg szabad végük manganit. A mangánpátból (rhodochrosit), vagyis a mangánkarbonátból is képződik, sőt elég gyakran mangántartalmu vaspátból is, melyutóbbi esetben az eredmény rendesen földes, laza tömeg: mangánhab. A B. különben is többnyire vasércek leginkább veres- és barna vasérc telérek társaságában fordul elő és ezekkel együtt képződését különféleképen magyarázzák. (L. Mangánércek.) A B. sokszor üregeket tölt ki mészkőben. A B. ugy a mint terem, ritkán tiszta, legtöbbször egy kevés kovasav, viz, szénsavas mész (kalcit) kénsavas barium (barit) van hozzá keveredve, sőt néha nikkel, kobalt, thallium- és vanadin-nyomok is találhatók benne. A kereskedésbe kerülő B. meg épenséggel nem tiszta mangánszuperoxid, azaz piroluzit ásvány, hanem mindig egyéb mangánércekkel nevezetesen manganittal pszilomelánnal, braunittal, hausmanittal és wád-dal kevert anyag. Nálunk különösen Macskamezőn (Szolnok-Doboka m.) bányásszák de termőhelyei még: Gyalár és Telek (Hunyad m.), Felsőbánya, Szászkabánya, Dognácska, Nadabula (Gömörm.); Aradmegyében: Solymos-Bucsava, Arnoth, Korbu, Kis-Halmágy stb. Legjelentékenyebbek a spanyolországi (Huelva tartomány), a szászországi (Johanngeorgenstadt, Schneeberg) és a thüringiai (Elgersburg Ilmenau Friedrichsrode, Schmalkalden) bányák; egyéb említésre érdemes termőhelyei még: Morvaországban: Vorderehrensdorf, (M.-Trübau mellett); Csehországban: Platten; a Harzban: Ilfeld, Zellerfeld, Goslar; Westfáliában: Hirschberg; Franciaországban: Romaneche; É.-Amerikában sok helyen, ugyszintén Uj-Zélandon.

A barnakő igen fontos ipari anyag, s pedig nemcsak a mangánfém kiolvasztására, illetőleg mangánvegyületek előállítására szolgál; hanem még inkább számos egyéb célra; nevezetesen oxigén készítésére, mert oxigénjét könnyen elbocsátja; legfőképen pedig klór és klórsavas sók gyártására (1. o.), a bróm és jód gyártásánál; az üveg szintelenítésére és ibolyaszinü üveg készítésére. Az üveg szintelenítése a barnakővel, mely alkalmazása különben igen régi, azon alapszik, hogy a B. mint oxidáló anyag az üvegnek bizonyos anyagaira behatással van, nevezetesen pedig a vasoxidult, mely rendesen az üveget tisztátalanítja, vagyis zöldre festi,- nemkülönben az üvegben finom osztatu állapotban levő szénrészecskéket, melyek az üvegnek barnás szint kölcsönöznek - megbontja, helyesebben oxidálja és igy azokat festő azaz tisztátalanító tulajdonságuktól megfosztja. Erre vonatkozik az ásványnak Haidingertől származó tudományos neve piroluzit, mi annyi mint tűzben tisztít; pyr (gör.) tüz, lüo (gör.) tisztítok, mosok. A XVI. század üvegkészítöi ismerték már ezen ásványnak ezt a szintelenítő tulajdonságát; egyéb hasonló tulajdonságu ásványokkal együtt manganes-nek nevezték, mi valószinüleg a görög manganonból van s annyi mint csodaszer, említett tulajdonságát csodásnak találván. Nagyobb mennyiségben adva az üveghez, ezt szép ibolyaszinre festi. Az agyagedények barna zománca is B.-vel készül, innen a B. (Braunstein) név, mely egyébként a közönségesebb mangánércek (piroluzit, manganit, pszilomelan) közös neveként is szerepel. A B.-vet használják még az üveg- és email-festészetben, a kelme-festészetben, barna festék készítésére, valamint finoman iszapolt állapotban a gyufa- és tűzijáték-anyagok masszájához is veszik. Mindezek közül legfontosabb alkalmazása a klór gyártására, mert sósavval hevítve klórgázt fejleszt. E célra az értéke a kereskedésbeli B.-nek tisztaságától függ. Értékét százalékokban szokták kifejezni, s pedig ugy hogy mindig a tiszta mangánszuperoxiddal hasonlítják össze; p. 60 vagy 70 %- os B. alatt olyat értenek, melyből 100 rész annyi klórt fejleszt; mint 60, illetőleg 70 rész tiszta mangánszuperoxid (MnOjel). Tisztátlanságai között azokra vannak különös tekintettel, melyek sósavat abszorbeálnak. Leginkább hátrányosak a klór, illetőleg a klórmész előállítására a szénsavas sók, mert ezekből a sósav szénsavat fejleszt. Vannak különféle módszerek, melyekkel a kereskedésbeli barnakő értékét szokták meghatározni. 100° mellett megszárítják (ekkor viztartalmáról is szereznek meggyőződést) és mangánszuperoxid tartalmát úgy puhatolják- ki, hogy a finom porrá tört B.-vet oxálsavas káliummal és kénsavval öntik le, azután megmelegítik, mi mellett a fejlődő oxigén az oxálsavat szénsavvá oxidálja. A szénsavat szárítás céljából tömény kénsavon keresztül elvezetik s a készülék sulyveszteségéböl számítják ki a B. mangánszuperoxid-tartalmát. Egy másik eljárás az, hogy a B.-vet meghatározott mennyiségü kénsavas vasoxidul jelenlétében kénsavban feloldják, amikor a fejlődő oxigén a vasoxidulsót oxidálja. Az oxidálatlanul maradt kénsavas vasoxidulból határozzák meg a mangán-szuperoxid mennyiségét.

A piroluzit-tal egészen egyforma összetételü ásvány, vagyis szintén mangánszuperoxid a polianit. (L. o.).

Forrás: Pallas Nagylexikon