Báró

Kelta erdetü szó. E nyelven ugyanis Bar férfiut, átvitt értelemben szabad eredetü, a közhasználatban előkelő származásu férfiut jelentett. Franciaországban, hol a XIII. században 59 báróság volt, a magasabb rangu lovagokat nevezték így. E báróságok tulajdonosai közvetlenül a királytól függöttek. Angololországban Hódító Vilmos kora óta élnek e cimmel, s B.-k-nak nevezték mindazokat, kik a koronától hűbérbirtokokat bírtak. János király alatt a B. cím a Lords of Parliament-re szorítkozott s ma e néven a lordok legalsóbb osztályát képezik. Németországban a közvetetten birtokok tulajdonosait nevezték B.-k-nak, kik közvetlenül a király, vagy császár fennhatósága alatt állottak. Később a B.-k előkelőbbjei grófi rangot vettek fel, hogy kiemelkedjenek a többi a B.-k közöl, kiket manapság az alsóbb nemességhez számítanak s annak első osztályát képezik. Magyarországon e cím az ország zászlósait s azokat a főurakat illette, kik bandérium felállítására voltak jogosítva. Mint családi címnek első nyomait nálunk, a Podmaniczkyak (1506) és Drágfyak (1507) bárói diplomájában találjuk, de általában csak a Habsburg-ház alatt honosodott meg. Nálunk a B. a főnemességhez tartozik; a felsőház rendezése előtt annak örökös tagja volt, címe: nagyságos, a közhasználatban méltóságos; rangkoronája 12 águ, melyből címerpajzsra alkalmazva hét látszik. - Táblai B. (baro tabulae) a régi kir. itélőtáblának, valamint a báni táblának (l. o.) a világi főrendből való birája. Amíg a királyi itélőtábla az alsó tábla kiegészítő részét képezte, a B.-k az országgyűlésen helyet nem foglaltak. Az erdélyi kiri B-k nem voltak.

Forrás: Pallas Nagylexikon