Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Báróczi... ----

Magyar Magyar Német Német
Báróczi... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Báróczi

Sándor, iró és műfordító, m. kir. testőr, költészetünk franciás iskolájának egyik előkelő tagja, szül. Ispánlakán, Alsó-Fehérmegyében 1735., megh. Bécsben 1809 dec. 24. Atyja megyei adószedő volt. Iskoláit Nagy-Enyeden végezte s egy ideig Szebenben, az erdélyi kancelláriánál hivatalnokoskodott; 1760. a testőrség felállításakor ő is bejutott testőrnek s ettől kezdve Bécsben élt. Később Bessenyei és Barcsay társaságában hathatósan közreműködött a magyar nemzeti irodalom felvirágoztatásában mindaddig, mig az alkémiával meg nem ismerkedett, melybe aztán annyira beleélte magát, hogy az irodalomra nézve teljesen elveszett. 1790. őrnagy lett, 1806. pedig mint a testőrök ezredese lépett nyugalomba. Művei nagyrészt életében, de halála után is, a következő sorrendben jelentek meg: Kassándra. Calprenede után. Bécs, 1774. hét kötet. Erkölcsi mesék. Franciából, Marmontel után. Bécs, 1775. Erköksi levelek. Dusch után. Bécs, 1775. A védelmezett magyar nyelv. Bécs, 1790. A sáros, egészségtelen és haszonvehetetlen vizek jobbításáról és iható tételéről. Linden Miksa báró után németből. Bécs, 1794. A mostani Adeptus vagyis a szabad kőmívesek valóságos titka. Franciából. Bécs, 1810. Teremtőhöz való fohászkodás. Hely és év nélkül. Amália történetei, melyeket a szép nemnek ajánlva, testamentománál fogva kiadatni rendelt. Ford. németből. Bécs, 1810. Kazinczy Ferenc 1813-14. kiadta Minden munkáit arcképpel és életrajzzal ellátva. Barátaimhoz címü verses levele megjelent a Bessenyei György Társaságában, Bécsben, 1777. Báróczinak első műveivel való fellépése korszakot alkot a magyar stilus történetében. Mindazokat, akik az ujkori francia művelődés hatása alatt annak irányát és szellemét a magyar nemzetben is szerették volna meghonosítani, de arra a, magyar nyelvet erőtlen tolmácsnak tartották, Báróczi Kassandrájának és Erkölcsi meséinek megjelenése meggyőzte az ellenkezőről. A még tanuló Kazinczy örömittasan olvassa a nagy többség előtt «érthetetlen» nyelvet, mintaképül tüzi ki magának s élte végéig mesterének tartja. A francia galanteriát, sima udvariaskodást, érzelmességet Báróczi szólaltatja meg magyarul, idegen fogalmak számára szerencsés kifejezéseket teremt, s ami legfontosabb, megujítja munkáibán a magyar mondattant. Az eddigi szétfolyó, terjengős, lapos próza helyébe szabatosan tagolt, tömör és tárgyhoz simuló változatos nyelvet teremt. E tekintetben kortársait, a Bessenyei társasága többi tagjait, kiknek folytonos buzdítására tulságosan szerény természeténél fogva szüksége volt, messze felülmúlja, s nekik példányképül szolgál. V. ö. Beöthy Zsolt: A szépprózai elbeszélés. II. köt. Kazinczy Életrajza a Bároczi Minden Munkáji előtt.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is