Baromfi-difteritisz

(baromfinátha, szemnátha) elsősorban a galamboknak és tyúkféléknek betegsége, de a többi baromfiakra is átragad. Legtöbbször lassu lefolyásu s mindig igen fertőző bántalom, mely a száj, garat, az orr a szemgödör alatt levő üregek (cella infraocularis), a gége, a légcső, a szem és a belek nyálkahártyáján és a köztakarón okoz elváltozásokat. Kezdetben kisfokú duzzadás és a nyálkahártya elhomályosodásával járó vérbőség látható, majd fehéres, fénylő, sima, szívós sajthoz hasonló bevonat képződik, mely a nyálkahártyával erősen összekapaszkodik. Ez álhártyák vastagsága 1-11/2 mm., később szennyes sárga vagy sárgabarna szinüek, egyenetlenek, szárazak és merevek lesznek. A száj- és orrüreget és légcsövet kitöltő felrakodások megnehezítik a légzést és táplálkozást, minek következtében az állatok szomorúak és bágyadtak; tollaik borzasak, tátott szájjal lélegzenek, mi közben nyakukat előre nyujtják s gyakran sajátszerü zörejt hallatnak. Orrnyilásaikból és a belső szemzugból nyálkás-genyes folyadék szivárog, mely barnás pörkökké beszáradva az orrnyilast és szemrést elzárja. A szemhéjak vizenyősen duzzadtak s alattuk sárgafehér, sajtszerű izzadmány halmozódik fel, melynek nyomása következtében a szaruhártya kifekélyesedik, sőt az egész szemgolyó elsorvadhat. A betegség vége felé hasmenés is állhat be s a bélürülék pépes vagy nyálkás, néha vérrel vagy gennyel kevert szokott lenni. A B. kivételesen a szemhéjakra, szájszögletekre, a végbél környékére és a hallójáratot kibélelő hártyára is átterjed s a bőr kifekélyesedik. Valószínü, hogy bakteriumok okozzák. Löffler a galambok difteritiszének izzadmányában talált is pálcika-alaku képleteket, melyeknek tiszta tenyészete a bőr alá fecskendezve üszkösödést okoz. E veszedelmes betegséget legtöbbször újonnan vásárolt baromfiak hurcolják be a tenyésztésekbe, a mit ugy lehet megakadályozni, ha hosszabb ideig megfigyelés alatt tartjuk azokat s csak a teljesen egészségesnek bizonyult baromfiakat használjuk fel tenyésztésre. Ha a B. valahol fellép, először is az egészségeseket kell vészmentes helyre szállítani, azután az ólokat fertőtleniteni (l. Baromfi-kolera). Gondos kezeléssel a betegek legnagyobb része megmenthető. Az álhártyákat, ha könnyen lehet leválasztani, el kell távolítni, erővel letépni nem szabad, hogy vérzés ne keletkezzék; a beteg részeket aztan 1-2jel szublimátoldattal, vagy 1-2% glicerines kreolin - oldattal mindennap be kell ecsetelni. A hasmenés ellen 1-2% tanninoldat, a kimerülés esetén kanalankint vörös bor adható.

Forrás: Pallas Nagylexikon