Ritka gazdaságban tartják az egyes baromfi-fajokat külön-külön, hanem rendesen egy épület szolgál valamennyi házi-szárnyas elhelyezésére. Sőt hazánkban sok helyen a baromfiaknak óljuk sincsen s az istállóban vagy valami pajtában kénytelenek meghúzni magukat, ami káros reájok is meg a nagyobb háziállatokra is, mert a baromfi elhullatja tollait a takarmányra, mitől a nagyobb háziállatok gyakran úgynevezett bélköveket kapnak. Főkelléke az ólaknak, hogy száraz helyen legyenek s hogy alapjuk kőből legyen építve, nehogy a baromfiak ellenségei (görény, patkány) behatolhassanak. Jó ajtókról s szellőztetőkről kell gondoskodni, hogy ott se hatolhasson be ellenség. Belül oly magas legyen az ól minden osztálya, hogy abban az ember kényelmesen mozoghasson. Ha az ól több emeletet foglal magában, a földszinten a kacsák, ludak és hattyuk, az első emeleten a tyúkok és a pulykák, legfölül pedig a galambok és pávák helyezendők el. Ami a nagyságát illeti, az a tenyésztett baromfiak fajától és számától függ. Egy-egy baromfira a következő alapterület számítható: lúdra 0,71 m², kacsára 0,57 m², hattyura 1,14 m², tyúkra 0,71 m², pulykára 0,71 egész 1 m², gyöngytyúkra 0,71 m², pávára 1,43 egész 1,70 m², egy pár galambra 0,50 m².