Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Baross... ----

Magyar Magyar Német Német
Baross... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Baross

Gábor (bellusi), magyar államférfiu, szül. Fruzsinán, Trencsén vm. 1848 jul. 6., megh. Budapesten 1892 máj. 8. Iskoláit Léván és Esztergomban végezte, utóbbi helyen egyideig Vaszary Kolos volt egyik tanára. Jogi tanulmányai alatt egyideig Pest városát szolgálta mint diurnista. Hazatérve, a megyei szolgálatban főjegyzőségig emelkedett és hátározottsága által ifju kora dacára a megyében nagy tekintélyre jutott. A képviselőházba mint a puchói kerület képviselője jutott 1875. A szabadelvüpárt tagja volt, és Tisza Kálmánhoz akkor is hű maradt, midőn a boszniai okkupáció miatt sokan elhagyták zászlaját. 1878. ő szerkesztette a válaszfeliratot, melynek éppen a boszniai kérdésre vonatkozó része volt nagy megtámadásoknak kitéve és mint előadó leginkább ő küzdött meg az ellenzékkel. Már akkor feltünt sokoldalu tevékenysége és munkabirása által. Elnöke volt a közoktatási bizottságnak, hol erélyesen szólalt föl a nemzeti nevelés és az állam jogai érdekében. Leginkább mégis a közgazdaságnak akkor még meglehetősen parlag mezeje vonzotta. A legfontosabb kereskedelmi szerződéseknek, p. az 1878. Olaszországgal kötöttnek, ő volt az előadója. A szabadelvüpárt egyik legmunkásabb tagjának, a kormány egyik legkipróbáltabb és legképesebb hívének ismerte már az ország, midőn 1883 elején a közlekedésügyi minisztérium államtitkárának neveztetett ki. B., aki egészen más pályára készült s aki csak a kiegyezési időben ismerkedett meg a művelt nyugattal, fáradhatatlan munkássága által csakhamar beleélte magát e nehéz és annyi tanulmányt igénylő szak vezetésébe. Buzgalma és lelkiismeretessége akkor épp oly ismeretes volt, mint szigorúsága és energiája a vele ellenkezők elnyomásában. Midőn 1886 végén Kemény Gábor lemondása után miniszter lett, az akkori teljesen konszolidált parlamentáris viszonyok mellett, azon népszerüséggel, amit nagyon ügyesen birt megszerezni és táplálni, teljes erővel hozzáfoghatott a minisztérium egész szervezetének és munkakörének átalakításához. Eleinte különösen a vasutak ügye foglalkoztatta őt, melyek közül mind többet szerzett meg az állam részére. E munkáját az osztrák-magyar-államvasutak óriási hálózatának átvételével tetézte be. Mint az ország minden részébe elható főközlekedési vonalak birtokosa az állam már egységes vasuti politikát folytathatott. B. legfontosabb alkotása e téren a zónadijszabás behozása, mely a szomszédos vidékek forgalmát olcsó árak által rendkivül megkönnyítette és másrészt a legtávolabbi vidékeket is a központhoz, Budapesthez, füzte.

A közlekedés- és közmunkaügyi minisztériumnak 1889 elején kereskedelmivé való átalakítása B. kezébe tette le az ország forgalmi és anyagi érdekeinek ápolását. E téren hol nálunk mindig hiányzott a szakember és a hagyomány folytonossága, egy erősakaratu férfiu is sokat tehet. B. törhetetlennek látszó munkássággal fogott feladata megoldásához. Céljául a hazai forgalomnak a külfölditől való lehető teljes függetlenítését. a hazai ipar produkciójának emelését és a kivitel lehető elősegítesét tüzte ki. Erre a célra szolgáltak a gyáraknak nyujtott kedvezmények, a tengeri hajózás erősebb gyámolítása, és különösen a magyar termelés szolgálatába helyezett vasuti dijszabás. A magyar áruknak a magyar forgalmi vonalakon nyujtott előnyök, az ugynevezett refakciák, erős felszólamlásokat idéztek elő Ausztria és Németország részéről, melyek ez egyoldalu segélyezésben a vámszövetségek megsértését látták, és B-nak, bár ezt nyilvánosan beismerni vonakodott, a Bécsben 1890 végén tartott értekezleteken változtatnia kellett politikáján. Épp oly kemény küzdelmet idézett elő a dunai gőzhajózási társasággal szemben folytatott politikája. Ahol keze szabad volt, a közvélemény erős támogatásával alkotott, újított, alapított. Az ipari oktatás rendezése, a postai, távirdai, vasuti tanfolyamok berendezése, a magyar kereskedelmi társaság alapítása mind tőle indult ki. És mint az országos ügyekben, úgy még aprólékosságban is megtett mindent a nemzeti munka fejlesztésére, gyümölcsözővé tételére.

Oly erős egyéniség, minő az övé volt, nem tért ki útjából a felmerülő nehézségek miatt, akár a viszonyokból, akár személyektől eredtek azok. Szerette, ha vaskezü miniszternek mondták. Nemcsak szakja vezetésében mutatta ki erélyét, hanem a belügyminiszteriumban is, a melyet egyideig saját minisztériumával egy időben vezetett. Az elért sikerek, a közvélemény bálványozása, a sajtó hizelkedése egyre türelmetlenebbé tették az őt érő támadásokkal szemben. Igy történt, hogy a Magyar Hirlap eladását a vasuti állomásokon eltiltotta, mi által jogkörét. kétségkivül túllépte (1891 őszén). A vasuti politika teljes kifejtése mellett utóbbi időben különösen a Vaskapu szabályozása érdekelte. Ez internacionális jelentőségü nagy munka előkészületeit maga vezette és 1892 márc. személyesen is elment a Duna szorosát átalakító munkálatok mégtekintesére. Itt meghült, betegen tért vissza s minthogy magát még kevésbbé kimélte, mint másokat, nemsokára áldozatául esett az erős szervezetet aláásó kórnak. A halál őt munkásságának, dicsőségének tetőpontján érte. Halála hirénél és temetésénél kitünt mennyire szivébe zárta őt a nemzet. És valóban hazafias, tiszta gondolkodásu, céltudatos és tevékeny, fáradhatatlan munkássága által egyike az új korszak legkiválóbb alakjainak. Még tévedései: a nemzeti élőíteletek előtt való meghajlása, a népszerüség keresése is hozzájárultak ahhoz, hogy emlékét dicsőség nimbusza övezi. V. ö. Petrovics Ferenc, Baross Gábor életrajza.

2. B. Károty (bellusi), földbirtokos, az országos gazdasági egyesület szerkesztő titkára, szül. Deménden, 1865 febr. 28. A gazdasági pályára szentelte magát és alapos tanulmányok, továbbá kellő gyakorlati működés után 1888 tavaszán a «Gazdasági Lapokjel társszerkesztője lett, majd a Magyar gazdák hadseregellátási szövetkezetének ügyvezetőjévé választották, mely a ma már nagy Magyar mezőgazdák szövetkezetévé alakult át. 1889. az országos magyar gazdasági egyesület titkárává választották; 1890. évi január 1-től a Borászati Lapokat szerkeszti és adja ki. Tagja az országos statisztikai tanács, a m. kir. államvasutak tariffa-bizottsága és az országos filloxera-bizottságnak. Cikkei fontosabb gazdasági kérdésekről előkelő napilapokban, folyóiratainkban is megjelentek. 1891 okt. 1-től szerkeszti az orsz. magyar gazdasági egyesület hivatalos lapját, a Köztelek-et, mely ez idő szerint a legnagyobb magyar gazdasági szaklap. Önálló munkája a Szőlleink újjáalakítása, melyben a filloxera ellen való védekezésben Magyarországon elért eredményeket ismerteti, továbbá Magyarország földbirtokosai-ban a haza összes 100 holdon felüli birtokosaira vonatkozó adatokkal.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is