Baróti Szabó

Dávid, költő, a magyar költészet ó-klasszikai irányának egyik úttörője, szül. Baróton, a Székelyföldön, 1739 ápril. 10., megh. Virten, Komárommegyében, 1819-ben nov. 22-én. Tizennyolc éves korában a jezsuita-rendbe lépett, a két első próbaévet Trencsénben kitöltvén, egy évig a retorikát ismétlé s az alsó osztályok tanítására készült a szakolcai kollégiumban; egy évig Székes-Fehérvárt a gimnázium I. osztályának volt tarára, aztán két évig Nagy-Szombaton végezte a bölcseletet, egy-egy évig Kolozsvárt és Egerben tanított s végül Kassán teologiai tanulmányait végezvén, 1770. pappá szentelték, azután a nagy-váradi gimnáziumban a költészet és szónoklat tanára lett. Már tapasztalt tanár volt, mikorelőljárói 1772 Besztercebányára rendelték a jezsuitáknál szokásos harmadik próbaév kitöltésére. Itt történt 1773., hogy egy Rauch Ignác nevü társa, ki B.-nak alkalmi verselgetését ismerte, arra ösztönözte, próbáljon magyar verseket írni római mértékre; mint a németeknél Klopstock és Denis tesznek, vajjon a némethez vagy a latinhoz fog-e jobban hasonlítani. B. kapott az ötleten s unalomból néhány adomafélét dolgozott. Ez év végén bekövetkezvén a jezsuita rend eltörlése B.-t az esztergomi egyházmegyébe osztották és ideiglenesen Komáromba rendeltek a retorika tanárának. A rendjét sujtó csapás mélyen hatott rá s ekkor búfelejtésül ujból elővette a kísérletet s számos verset írt klasszikus mértékben, magyarul. Értésére esvén, hogy egy más szerzetes társa, a Győrben tanító Rájnis József, is hasonló fölfedezést tett és szintén versel antik formákban, fölszólította közös fellépésre, mitazonban a kevély Rájnis visszautasított. Ekkor részint elsőbbségi, részint prozódiai kérdésekben vita támadt köztük, egyelőre még csak szóbelileg. B.-t 1777. állandólag Kassára nevezték ki a felsőbb osztályok tanítására s ez évben többek buzdítására a nemzeti nyelv emelése végett kiadta dolgozásait: Uj mértékre vett külömb verseknek három. könyvei c. alatt (Kassa 1777), s ezzel csakugyan megelőzte Rájnist. Ez a könyv nyitott útat a klasszikai formáknak költészetünkbe, megmutatta, hogy magyarul is lehet írni Horatius mértékeiben; a sokat ígérő kezdemény többeket föllelkesített, így a fiatal Kazinczyt egészen elragadta. A kötet költői értéke csekély, a versek nagy része alkalmi darab, sőt egyszerü üzenet vagy megbízás, a legprózaibb tartalommal, néhány epikai darabjában van némi invenció és lendület; de nem is annyira ez hatott, mint a példa a nyelv és a verselés formájában. A kötet három könyve a hexameteres, a disztichonos és az ódai sztrófákban írt versek szerint van megkülönböztetve, mindegyikre számos példával. Bármily gyarlók is esztetikai szempontból B. versei, nyelvében akkor igen sok ujság volt, mit részint az antik formáik okoztak, részint B.-nak tagadhatlan stilus-érzéke hozott magával. Az új forma számos, eddig rejtett szépségeit hozta fölszínre a nyelvnek; új szólamok, fordulatok, merészebb szórend és szófűzések jelentkeztek, szóval, a költői nyelv kezdett megújulni. A siker újabb munkákra buzdítván B.-t, lefordította s már 1779-80-ban kiadta Vanijelre tankölteményét Paraszti majorság c. a., szintén hexameterekben, 1784-ben pedig ritkább magyar szavak hexameterekbe szedett Kisded szótárát adta ki (második kiad. átdolgozva 1792); verseit is 1786. ismét közrebocsátotta javítva és újakkal kiegészítve Verskoszorú c. a.; harmadszor 1789-ben jelentek meg Költeményes munkáji, szintén sok új darabbal, s végül 1802-ben Komáromban jöttek ki: Megjobbított és bővített költeményes munkái. B. sokat változtatott versein s kivált a későbbi kiadásokban nagyrészt eltüntette a korábbi kiadások nyelvi merészségeit. Tartalomban, izlésben mindenesetre sokat haladt, némely darabja költői ihlettel készült, A ledőlt diófához c. ódája jelentékeny hatást is tett. Verselgetése mellett azonban heves tollharca volt a klasszikai irány két másik kezdőjével: Rájnissal és Révaival, mely harcot voltakép a versengés élesztett, különben pedig a prozódia s a költői nyelv körül forgott. Rájnis 1782. kiadott Kalaúza megtámadván B szórendi merészségeit és prozódiáját, B. 1786. Ki nyertes a hangmértéklésben? c. vitairatával felelt, melyben prozódiai elveit bővebben kifejti, Rájnist gúnyosan cáfolgatja, sőt Révaira is csípős megjegyzést tesz. A szenvedélyes Rájnis egy rendkívül személyeskedő Sisakos, paizsos, kardos mentőirás-sal rohant B.-ra, kinek poétái tudományát, sőt magyar nyelvérzékét is igyekszik csúffá tenni. Révai is élesen válaszolt Elegyes versei-ben (1787). A gyülölködő Rájnis ellen Bacsányi (l. o.) vette védelmébe a nehézkes B.-t. Nyelvészeti készültség s vitatkozó ügyesség dolgában Rájnis mindenesetre fölötte állt B.-nak, de a vita érdemére nézve neki sem volt több igaza. A tollharc irodalmi eredménye nem a magyar prozódia megalapítása volt, mint többnyire hiszik, mert a vita merő apróságok körül forgott s mindössze néhány részletkérdést tisztázott, a technikai eljárásban a gyakorlat hozott létre megegyezést; a prozódia latinosságait e vita nem is érintette. Révai vette észre először s ő kerülte is, de még sokkal később Kazinczy is latinos prozódiát használt. A legfőbb eredmény az volt, hogy ébresztette a közfigyelmet az irodalom ügye iránt s előkészítette a nyelvészeti vizsgálódást, mely aztán Révai korszakos munkásságában tetőzött. Részt vett B,. Bacsányival és Kazinczyvai együtt, a kassai Magyar Muzeum alapításában és szerkesztésében is. Irói hatásának javarésze eddig tart. Az ő kezdeményük gyökeret vert, nyomukban egész csoport ifjabb író támadt, kik már a Muzeum körül is sereglettek, s a klasszikai iskola vezetését 1790 körül átveszik Virág és Kazinczy. B. ezután is írt még számos eredeti verset, de többnyire fordításokkal foglalkozott; lefordítá Milton Elvesztett paradicsomá-t s kezdte fordítgatni Virgiliust. A mellett szenvedélyesen gyüjtögette a magyar nyelv és stilus diszítő elemeit. 1799-ben nyugalomba vonulván, Komárom mellé Virtre költözött egykori tanítványa, Pyber Benedek házához, hol az irodalmi törekvései jutalmául Ferenc királytól húzott 600 forintnyi nyugdijat is élvezve, régebben kezdett munkáit befejezve és sajtó alá adva élte nyugodt, munkás öregségét. Ekkor adta ki: Orthographia és grammatikabeli észrevételek a magyar prozódiával együtt, Komárom, 1800, és Magyarság virági u. o. 1803 c. munkáit, s végüÍ öreg korának hosszú időn át érlelt legbecsesebb gyümölcsét: Virgilius Eneise, melynek első része Bécsben 1810., a második Pesten 1873. jelent meg. V. ö. Horváth Balázs: B. Sz. D. s néhány költeménye, a kassai főgimn. 1887-88: évi Jelentésében; Oláh Béla: B. Sz. D., Figyelő XV., Toldy: Költők élete; Négyesy L. A mértékes magy. verselés, 1892.

Forrás: Pallas Nagylexikon