Barral

Lajos Mátyás, francia püspök és teologiai író, szül. 1746 ápr. 26., megh. 1816 jun. 6. Hajlamot érezvén magában a papi pályára, fölvétette magát a Saint-Sulpice papnöveldébe, hol társai közől kitünvén, Luynes bibornok magával vitte őt Rómába. Innen visszatérve, archidiakonussá lett, a forradalom kezdetén pedig mint Tours pűspöke szerepel, de mivel az alkotmányra az esküt letenni vonakodott; nemcsak püspökségétől fosztották meg, hanem hazájából is menekülni kényszerült. A Brumaire 18. esemény után egyike volt azon 45 püspöknek, kik, hogy a konkordátum megkötését elősegítsék, beadták lemondásukat. A forradalom viharának elmulta után visszatért Franciaországba, hol az első konzul szivesen fogadta s csakhamar meauxi püspökké, Tours püspökének halála után pedig ide, régi püspökségére nevezte ki. Napoleon sokszor felhasználta az ügyes ember szolgálatát ki a közvetitő szerepét játszotta közte és a pápa között, s elismerése jeléü birodalmi gróffá és szenátorrá nevezte ki. 1814-ben Josephine császárné felett ő tartotta a gyászbeszédet. Napoleon bukásával ujból elveszté püspökségét. Barral egyház-irodalmi munkásságának termékei: Sentiments de M. l"éveque de Troyes. Véritable état de la question de la promesse de fidélité a la constitution, demandée aux pretes. Fragments relatifs a l"histoire ecclésiastique du dixneuvieme siecle. Défense des libertés de l"Eglise gallicane, et de l"assemblée du clergé de France tenue en 1782.

Forrás: Pallas Nagylexikon