Barral
Lajos Mátyás, francia püspök és teologiai író, szül. 1746
ápr. 26., megh. 1816 jun. 6. Hajlamot érezvén magában a papi pályára,
fölvétette magát a Saint-Sulpice papnöveldébe, hol társai közől kitünvén,
Luynes bibornok magával vitte őt Rómába. Innen visszatérve, archidiakonussá
lett, a forradalom kezdetén pedig mint Tours pűspöke szerepel, de mivel az
alkotmányra az esküt letenni vonakodott; nemcsak püspökségétől fosztották meg,
hanem hazájából is menekülni kényszerült. A Brumaire 18. esemény után egyike
volt azon 45 püspöknek, kik, hogy a konkordátum megkötését elősegítsék, beadták
lemondásukat. A forradalom viharának elmulta után visszatért Franciaországba,
hol az első konzul szivesen fogadta s csakhamar meauxi püspökké, Tours
püspökének halála után pedig ide, régi püspökségére nevezte ki. Napoleon
sokszor felhasználta az ügyes ember szolgálatát ki a közvetitő szerepét
játszotta közte és a pápa között, s elismerése jeléü birodalmi gróffá és
szenátorrá nevezte ki. 1814-ben Josephine császárné felett ő tartotta a
gyászbeszédet. Napoleon bukásával ujból elveszté püspökségét. Barral
egyház-irodalmi munkásságának termékei: Sentiments de M. l"éveque de Troyes.
Véritable état de la question de la promesse de fidélité a la constitution,
demandée aux pretes. Fragments relatifs a l"histoire ecclésiastique du
dixneuvieme siecle. Défense des libertés de l"Eglise gallicane, et de
l"assemblée du clergé de France tenue en 1782.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|