Barros

Joao de, jeles portugál történetiró, szül. Vizeuban 1496., megh. Lisszabon mellett 1570 okt. 20. Nagy Emánuel társalgónak fogadta fia, III. János mellé. Nagy buzgalommal tanulmányozta az ókori irókat s igen kedvelt históriai regényt írt Cronica do emperador Clarimundo c. alatt (Coimbra, 1520). 1532-63-ig volt India kincstárosa; 1539. a braziliai Maranhjelo tartományt kapta ajándékul, mety tartomány gyarmatosításánál elvesztette összes vagyonát. Ő irta az első portugál nyelvtant (Lisszabon, 1540). Rhopica pneuma c. erkölcsi párbeszédét (1532) az inquizició eltiltotta. Irói dicsőségét azonban Asia című nagy históriai művének köszönheti (Lisszabon, 1552-1563. 3 kötet). Harminc évig dolgozott e művén, melyben szigoru igazságszeretettel irta meg a portugálok fölfedezéseit, hódításait és hőstetteit Kelet-Indiában 1415-1539. Barros maga csak az első három dekadát és a negyedik dekadának egy részét irta meg; folytatták Lavanha, Diego de Conto (1602-45-ig), végre Boccaro Ant. (1778-1788-ig). Németre fordították: Soltau és Feust (1821 és 1844).

Forrás: Pallas Nagylexikon