Barrow

Izsák, angol matematikus és teologus, szül. 1630., megh. 1677. Első neveltetését egy káptalani iskolában nyerte, hol hanyagságáról és verekedő természetéről mindenki ismerte. Tanult aztán Essex-ben, majd Cambridgeben, hol 1648-ban baccalaureatus artium, majd 1652-ben magister artium címet nyert. Látván, hogy egy jó teologusnak értenie kell a kronologiához, a kronologia ismerete pedig az asztronomia, emez pedig a matematika tudását feltételezi, B. ez utóbbi tudomány tanulmányozására adta magát s abban kiváló sikert is ért el. B. a klasszikus nyelvek tanulmányozására is nagy sulyt helyezett s ezért először is egy görög tanszékre pályázott, de ezt nem kapta meg, amiért elkedvetlenedve, 1655-ben külföldre ment s 4 évig utazott Franciaországban és Olaszországban, Törökországban, Németországban és Hollandiában. Visszatérvén hazájába, a geometria tanára, majd Wales egy kís községében lelkész lett. Minden jövedelmét jótékony célokra fordította. Sokkal jobban érezvén magát a tanári, mint a lelkészi katedrán, 1672-ben Cambridge-be pályázott egyik tanári székre, melyre őt a király csakugyan ki is nevezte; ő alapította meg itt azt az értékes könyvtárt, mely ma is egyik főékessége ennek az egyetemnek. 1675-ben az egyetem alkancellárjává lett, de már két év mulva, élete javában, elhunyt. B. számos kiváló munkájával s nemes egyéni jellemével oly hirnévre tett szert, mely máig fenmaradt. Eredeti matematikai művei közül legfőbb az ő Lectiones geometricae és Lectiones Opticae, melyekről azt mondták, hogy azok a kiválóan érdekes tételeknek egész kincses bányáját tartalmazzák. Mint teologus főként egyházi beszédeivel szerzett hirnevet. E beszédek a világos és erőteljes prédikációknak valódi mintaképei. de rendkivüli hosszuságukról is nevezetesek. Művei közül fölemlítendők: Euclidis Elementa; Euclidis Data, Mathematicae Lectiones, Opuscula, mely utóbbi műve latin egyházi-beszédeket költeményeket és szónoklati beszédeket tartalmaz. Több latin művét az angolok saját anyanyelvükre is lefordították.

2. B. Sir János, báró, földrajzi iró, szül. Dragleybeckben, Angliában, 1764. megh. Londonban, 1848. 1786-91-ig a csillagászat tanára volt a greenwichi akadémián, azután lord Macartney-jel, mint annak magántitkára, Khinába utazott és Kokhinkhinában is járt. Utleirása: Travels to China (London, 1804. ném. Weimar 1804-18 5), magyarul: B. chinai utazásából, melly 1803-dik esztendőbeli chinai rebellionak rövid rajzolatja is (Pest 1818. Trattner János. Nevezetesebb utazások tárháza, V. köt.) kitünt alaposságával és tartalmasságával, és a Voyage to Cochinchina (London, 1806, ném. Weimar, 1808) épp olyan jeles munka. Mikor utóbb Macartneyt a Fokföld kormányzójává nevezték ki, B. ujra szolgatába lépett és nagy utazásokat tett Dél-Afrika belsejébe. Az ő műve, a Travels in the interior of Southern Africa (Lond. 1801-1803, 2 kötet., ném. Weimar 1801-1805) volt az ottani európai gyarmatoknak első pontosabb áttekintése. 1804. a tengernagyi hivatal titkára lett Angliában és 40 évig viselte ezt a hivatalát. A chronological history of voyages into the arctic regions c. alapos műve (London 1818, 2 köt., új kiadás 1846) volt a megindító oka az ujabb angol sarkvidéki utazásoknak. B. kezdeményezésére alakult meg a londoni földrajzi társaság is, melynek alelnökévé lett. Tőle megjelentek még: The life of Macartney (London, 1807, 2 köt.), Memoirs of naval worthies of Queen Elisabeth"s reign (London 1845) és több hires angol tengerésznek életrajza. Továbbá An autobiographical memoir és Sketches of the Royal Society (London 1847 és 1849). - Fia, B. János, mint turista szerzett nevet. Sok közvetlenséget tanusító műveiben Európa különböző részeiben tett utazásait irja le.

Forrás: Pallas Nagylexikon