Bartakovics

1. Béla (kis-apponyi), egri érsek, szül. Felső-Elefánton, Nyitramegyében 1792 ápr. 5., megh. Egerben, 1873 máj. 3. Atyja B. Ferenc, az 1805-1807. országgyüléseken követ volt; anyját, Almássy Ágnest, már négy éves korában elvesztvén, nevelésének gondja nagyanyjára nehezült. Az elemi és gimnaziális iskoláknak kitünő sikerrel való elvégzése után az esztergomi egyházmegyében papnak vétetett föl s minthogy még igen fiatal volt, 1806-1807-ben két évig időzött a pozsonyi «Emericanum»-ban, hol tanulmányaikban további kiképzést nyert. Miután a bölcsészeti tanfolyamot a nagyszombati papnöveldében elvégezte, szorgalma s jeles tehetségei következteben a bécsi Pazmaneumba küldték, ahol a teologiai tanulmányokat 1813. kitünő sikerrel végezte. Minthogy azonban iskoláinak elvégzésekor még igen fiatal volt, másfél évig kellett a fölszentelésre várakoznia, ami pápai fölmentés mellett, 1815 ápr. 15. történt meg. Ezután Sellyén, majd Muzslán káplánkodott; szabad idejét tanulással töltötte és a pesti egyetemen az egyháztörténelemből letette a szigorlati vizsgálatot. 1817. b. Perényi Imre érseki helyetteshez iktatónak hívták meg, 1820. Rudnay Sándor hercegprimás levéltárnokául nevezte ki. 1825. pedig primási titkár lett. Szorgalma és érdemei elismeréseül 1830. udvari kanonokká lett; s nemsokára a nagyszombati helynökség vezetésével bízták meg. 13 évnél tovább viselte B. e hivatalt, s szelidségével, emberszeretetével, igazságosságával az alatta levő papság tiszteletét és szeretetét nyerte meg. Szerénységének szép tanujelét adta akkor, midőn 1845-ben a rozsnyói püspökségre történt kineveztetését az udvari főkorlátnok előtt vonakodott elfogadni. Jótékony adakozásait a nagyszombati helynökségről való távozása alkalmával kezdette meg. A nevezett helynökségi kerület számára 5000 váltóforintnyi tőkét tett le abból a célból, hogy annak az évi kamataiból jutalmazzák meg azokat a kerületi káplánokat, akik egyházi szónoklataikkal és a lelkipásztorkodás körébe vágó jeles dolgozataikkal tünnek ki. Mint rozsnyói püspök tőle telhetőleg segítette megyéjének árvíz- és tűzvész károsult lakosait s az inség napjaiban ételt, pénzt. gabonát osztatott ki közöttük. A papnövelde megnyitásának költségeihez 11,000 frttal, a néptanítók fizetésének javításához 2000 frttal és a rozsnyói szegényekháza alapjához szintén segéllyel járult. Jelen volt az 1847. és 1848-iki országgyülésen s látta a válságos eseményeket. Az általános láznak közepette, midőn az erősebb szellemek is ingadozni kezdének, B. megtartá konzervativ álláspontját melyet az 1848. évi t.-c.-ek megerősítése alkalmával tett következő észrevétele tanusít: «Verbőczy sem remélte, hogy 300 év mulva ily fényes temetése leend».

A szabadságharc viharainak lecsillapultával B.-t az egri érseki székre emelték. Itt uj munkakör nyilt meg előtte. Az egri jogakadémián az előadások be voltak tiltva, a ciszterci rend pedig nem volt képes az új iskolarendszer értelmében nyolc osztályra emelt gimnáziumot tanári személyzettel ellátni. A jogakadémiának visszaállítását tiz éven át folytatott hasztalan fáradozás után csak 1860. eszközölte ki; a nyolc osztályu gimnáziumot pedig B. áldozatkészsége és buzgalma következtében az 1852-53-iki tanévben nyitották meg. Mikor a konkordátumról folytak a tárgyalások, B. fölszólalt a magyar egyház ősi jogainak és érdekeinek megóvása mellett. Egyházmegyéje hiveit és papságát nagy áldozatokkal segítette, templomokat, kápolnákat emelt és kijavíttatott s a plébaniákat javadalmazta és segélyezte. Az Eger várossal hosszu évek óta függő dézsmaváltási pört, miután előbb a várossal egyezséget kötött, befejezte és az egységileg kikötött összegből egy iskola emelésére 10,000 frtot adott vissza a városnak, s a várostól haszonbérben birt 1152 hold földet a város örök birtokába engedte át. A kántortanítók nyugdíjintézetének alapját 2100 frttal kezdette meg; pártját fogta a tudományos vállalatoknak és résztvett a Szent István- és Szent László-társulatok alapításában. Alapítványainak köztudomásra jutott összege 396,229 frtnál többre rug; ebben a kizárólag nemzeti célokra tett adományok a következő összegekkel szerepelnek: a m. tud. akadémia palotájának építésére 10,500 frt, az erdélyi muzeumra 5250 frt, a pesti nemzeti színházra 2000 frt, Vörösmarty árvái fölsegélésére 200 frt, Homéros fordítására 625 frt, Markó képtárának a nemzeti muzeumban lett fölállításakor 100 frt, a pesti irói egyletnek 200 frt,.a pesti kertészeti egyesületnek 100 frt, Szalay László árvái fölsegélésére 250 frt. Fölemlítendő, hogy az esztergomi bazilikára B. saját költségén emeltetett egy oldaloltárt, mely 10,000 frtba került.

2. B. József, jezsuita tanár, született Szalakuczon Nyitra vm., 1722 márc. 19., megh. Kassán, 1763 ápr. 15. 18 éves korában lépett a rendbe, tanított Gyöngyösön, később Kassán (hittudományokat és egyházjogot), egyházi beszédeket tartott u. o. magyar és latin nyelven; Metallurgicon c. latin költeményén (N.-Szomb. 1748) kívül két iskolai drámája jelent meg nyomtatásban: Moyses u. o. 1749., és Simon Machabaeus u. o. 1749. Két kötet kézirata 22 latin elegiával és 36 magyar és latin iskolai drámával, melyeket a rend által gyakarolt szokás szerint a tanulók adtak elő, a nemzeti muzeum könyvtárában található.

Forrás: Pallas Nagylexikon