Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Bartal... ----

Magyar Magyar Német Német
Bartal... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Bartal

1. Antal, filologus, szül. Besztercebányán 1829 ápr. 24. Felsőbb tanulmányait a pesti és bécsi egyetemeken végezte. 1856. Ungvárra, 1858. a budapesti V. ker. kat. gimnáziumhoz a görög és latin nyelv tanárává nevezték ki. 1871. a tanárképző intézet és a gyakorló gimnázium igazgatója lett; 1873: a m. tud. Akad. lev. tagjai sorába választotta. 1890. nyugdíjba lépett kir. tanácsosi címmel s azóta Harasztin él. Érdemeket szerzett magának az első magyar Filologiai Közlöny életbe léptetésével, mely folyóirat azonban csak 2 esztendeig jelent meg, s részvétel hiánya miatt megszünt. A latin nyelv oktatása terén jó szolgálatot tett a Malmosi Károllyal együtt megírt és számos kiadást ért iskolai latin grammatikával, melyekben szakítva a régi irányokkal, az összehasonlító nyelvészet álláspontjára helyezkedett. (Latin alaktan-uk, Budapest 1874. 1. kiadás, német nyelven Heinrich K.-tól, u. o. 1880. Latin mondattan-uk u. o. 1876.) A klassz. fil.-nak és összehasonlító nyelvészetnek szolgálatot tett még hézagpótló akadémiai székfoglalójával: A klasszika filologiának és az összehasonlító árja nyelvtudománynak. mívelése hazánkban (Budapest 1874) és Görög-latin hangtan-ával (Budapest 1876) végre Foustel de Coulanges: A római község (Budapest 1883) és Egger: Bevezetés a nyelvtudományba (u. o. u. a.) c. munkáknak franciából magyarra való átültetésével. - V. ö. Kőrösi Henrik: B. A. harminc éves irodalmi munkássága. Tanáregyesületi Közlöny XX. (1886/87.) 275-278 l.

2. B. (beleházi, idősebb) György. Jeles közjogi iró, szül. Füssön (Komárommegye) 1785 ápr. 24., meghalt Damazér-Karcsán (Pozsonymegye) 1865 szept. 20. B. ősrégi nemesi családból származik, mely előnevét a Pozsonymegyében, az Alsó-Csallóközben fekvő Belaháza pusztától vette s melynek törzse a XII. század vége felé élt kir. pristaldus Buzád volt. Szülei korán elhaltak. Iskoláit Pozsonyban és Nagyszombatban végezte, a jogi tanulmányokat a pozsonyi jogakadémián hallgatta. Mint patvarista a kir. táblán működött, s jelen volt az országgyülési ifjuság között is az 1807 és 1808-iki országgyüléseken. 1809. ügyvédi vizsgálatot is tett, de ügyvédi gyakorlatot soha sem folytatott. 1810. kezdve folyton a közpályán működött, részint mint aljegyző, levéltáros, majd főjegyző és első alispán a megyét szolgálva, részint pedig mint országgyülési követ, amely minőségében az 1825-27. évi országgyülésen hasznos tévékenységet fejtett ki. Ugyanitt jeles szónoklataival, hazafiságával, különösen pedig széleskörü diplomatikai ismereteivel egyaránt kitünt. Ugyanezen országgyülésen ő viselte a jegyzői tisztet. Azután a birói pályára tért át; 1827 végén személynöki, 1829. pedig nádori itélőmesterré nevezték ki. Különféle országos bizottságoknak is tagja volt s többek közt a m. tud. akadémia alapszabályai tervének kidolgozásában is résztvett. 1830. a m. k. udvari kancelláriához hívták meg, ahol udvari referendárius lett. Egyike volt azoknak, kiket V. Ferdinánd koronázása alkalmával aranysarkantyus vitézekké avatott. Kiváló szolgálataiért a Szt. István-rend lovagja, majd később e rend kincstárnoka lett. B. teljes életén át szenvedélyesen buvárolta az okleveleket, s jeles paleografus hirében is állott. Alapos készültségének s kutatásainak eredményét 1847. hozta napvilágra, a mikor az ezidőtájt úttörőnek nevezhető (latin nyelven irt) közjogi és jogtörténeti munkáját: Commentariorum ad historiam status, jurisque publici Hungariae aevi medii libri XV. 3 kötetben kiadta. Eladdig számottevő közjogi mű Magyarországon még nem jelent meg; irtak ugyan kisebb-nagyobb közjogi ésjogtörténeti tárgyu és vonatkozásu értekezéseket, sőt könyveket is előtte már többen, így Cornides, Horvát István, Engel, Endlicher, Hilibi Gál László, Bél András, Gyurikovits, Bottka Tivadar, Kovachich Márton György, Madarassy, Zombory, Incze József, Krajner, Podhraczky, gr. Kemény Benigni, Szilágyi Ferenc, Gévay, Jászay Pál, Michnay és Lichner, Szlemenics valamint Wenzel, ámde egy rendszeres; jogtörténeti alapu államjogi műnek a magyar jogi irodalom mindaddig híjával volt. E hézagpótló és oklevéltári kutatásokon alapuló munka, a források kritikai ismertetése s a hun és a régi magyar nemzetiségi szervezet tárgyalása mellett, a vezérek és a királyok közjogi alkotásairól, a jogszolgáltatás, a megyei, a báni, a vár-ispáni és földesúri hatáskör mivoltáról tüzetesen értekezik, egész II. Lajos koráig. E mű, mely két toldalékában okleveleket is tartalmaz, e nemben mai napig is vezérkönyvül használható. V. Ferdinánd a könyv jelességének elismeréseül az irót gyémántgyürüvel tüntette ki. 1848. a magyar miniszteriumban vállalt osztályfőnöki állást s annak föloszlásáig ott hivatalnokoskodott; ezután pedig a közpályától visszavonúlva élt, a tudománynak s az irodalomnak szentelve idejét. A magyar tud. akadémia 1858. tiszteletben tagjává választotta, a hol székfoglalóját 1859-ben: Egy XVII. századbeli záloglevél, adalékul a magyar örökösödési jog történetéhez c. értekezésével tartotta meg. Irt még több jogtörténeti értekezést is, részint folyóiratban, részint a Magyar Egyetemes Encyclopediában. Első neje: Bacsák Jozefától 4 gyermeke maradt, János, György (a miniszter), Mária és Pál.

3. B. György (beleházi, ifjabb), magyar miniszter, szül. Pozsonymegyében 1820 szept. 20., megh. Faddon, 1875 okt. 25. Tanulmányait a bécsi Tereziánumban elvégezvén, 1842. Tolnamegye tiszteletbeli aljegyzője, majd főjegyzője lett. Az 1848. országgyülésnek, mint Tolnamegye egyik képviselője, tagja volt, követte a kormányt Debrecenbe és Szegedre s egyideig a Szemere Bertalan miniszteriumában a pénzügyi osztály főnöke volt. A szabadságharc leveretése után őt is elfogták, de két havi fogság után visszanyerte szabadságát s tolnamegyei birtokára vonult vissza. 1861-ben Tolnamegye első alispánjává választották meg s ő képviselte e megyét az országgyülésen. 1864. a konzervativekhez csatlakozott s a Majláth-Sennyei féle kormányban a helytartótanács alelnökségét foglalta el. A kiegyezés után a Deák-párt híve lett s 1874-75. a Bittó-miniszteriumban a földmívelés- ipar- és kereskedelemügyi tárcát töltötte be. Szónoklatait rendkívüli hosszuságuk jellemzi.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is