Bartalus István

(Bálványos-Váralja, 1821. nov. 23.-Bp. 1899. febr. 9.): jogi, bölcsészeti és teol. tanulmányai mellett a konzervatóriumban zenei képzésben részesült. Sokoldalú munkásságában (zenetört., népzenekutatás stb.) jelentős szerep jutott a zeneped.-nak. A Wesselényi-család zenetanáraként kezdte pályáját (1843). 1848-ban már Kolozsvár legkeresettebb zenetanára. 1851-től Pesten élt: zongoraművész, => Gönczy Pál nev.-int.-ének tanára. 1858-tól jelentek meg zenei cikkei. M. zenetört.-i kutatással, majd 1870-től népzenekutatással is foglalkozott (Magyar Népdalok Egyetemes Gyűjteménye, 1873-tól 7 zongorakíséretes köt.). MTA l. tag (1875). Ped.-i működése 1869-től Eötvös J. hívására a budai áll. tanítóképzőhöz kötötte. 1872-ben Bp.-en jelentette meg a 6 oszt.-os népisk. számára írott Éneklő ABC-t és az Énektanító vezérkönyvet. Ebben, sajnos - kevés kivétellel - élő zenei anyag, népdalok helyett a német Heinroth-féle skálaépítgetős módszer egyszerűsített változatát alkalmazta és ahhoz illően főként dúr dallamokat közölt. Törekvése a zenei írás-olvasás széles körű tanítására méltánylást érdemel, bár a választott mechanikus módszer hosszú időre negatív hatással volt a zeneped.-i gondolkodásra, a zenei ízlés fejlődésére.

Ittzés Mihály

Szerkesztette: Lapoda Multimédia