Bartenstein

János Kristóf báró, osztrák miniszter, szül. Straszburgban 1689., megh. Bécsben 1767. aug. 6. Szülővárosában atyja gimnáziumi igazgató volt. Miután jogi és történelmi tanulmányait befejezte, művet irt Szász Móricnak elpártolásáról, Azután beutazta Franciaországot, 1715. áttért a katolikus vallásra és osztrák szolgálatba lépett. 1726. az udvari kancellária tanácsosa, 1727. pedig a titkos államtanács jegyzője lett. Tehetségével, munkaerejével, a császári házhoz való ragaszkodásával nagy befolyásra tett szert VI. Károly és utóbb Mária Teréziánál, ki mint kitért protestánst is megkedvelte. Ő lett idővel a külügy vezetője és ő utasítá vissza (1740) II. Frigyes ajánlatait aminek következménye aztán az első sziléziai háboru lett. Az angol kormány iránt is ellenszenvvel viseltetett. Később, miután politikája nem vezetett eredményhez, elbocsátották (1753) és Kaunitz utóda lett volt, B. pedig a directorium in publicis et cameralibus helyetteskancellárja s utóbb az illiriai udvari bizottság elnökévé lett. Ide szóló feljegyzései fontos történeti anyagot szolgáltatnak a dél-magyarországi szerbek történetéhez; 1802. e feljegyzések: Kurzer Bericht von der Beschaffenheit der zerstreuten illyrischen Nation c. alatt Lipcsében megjelentek. Azonkivül József trónörökös nevelésével is foglalkozott és számára egy rengeteg nagy műben Ausztria történetét irta meg. Megirta továbbá ama fontosabb világtörténeti eseményeket is, amelyekben neki magának is része volt. V. ö. Arneth: B. J. Ch. und seine Zeit, Bécs 1871. Wurzbach, Biogr. Lexikon I. Allgemeine Deutsche Biogr. II. 87-93 (Arneth tollából), ki a többi irodalmat is felsorolja.

Forrás: Pallas Nagylexikon