Bártfa

(Bartfeld, Bardijov), Rendezett tanácsu város sz. k. v. cimmel, Sárosmegyében a Tapoly völgyének egyik tágulatában; fallal kerített régi, de elég csinos város; legérdekesebb piaca, melynek közepén a XIII. v. XIV. századból való gótikus Szt.-Egyed plébániatemplom (számos értékes műkinccsel) s a XVI. századból való s eredeti állapotában fenntartott, tulnyomóan fából épült városháza (nevezetes levéltárral) áll; a piac számos más épülete is a hajdani műépíteszet és kézműipar magas fokáról tanuskodik. B.-nak (1891) 727 háza és 5069 lakosa van, köztük 358 magyar, 1188 német és 3294 tót; vallásra nézve 3075 róm. Kat., 684 ág. evang. és 1125 izraelita.

Székhelye a szekcsői járási szolgabiróságnak, közjegyzőségnek, járásbiróságnak, telekkönyvi hatóságnak, adóhivatalnak, sóhivatalnak és pénzügyőrbiztosi állomásnak. Van gyermekjátékgyára és állami gyermekjátékműhelye (Maugsch Nándor vezetése alatt évenként 50,000 frt értékü játekszereket állít elő), fadobozgyára, műfűrésze; kat. algimnáziuma és tanonciskolája. B. állítólag már Szt. István ideje előtt is fennállott, mások szerint a XII. században a hajdani cisztercita apátság körül támadt. A tatárok 1241. a várost feldulták, Róbert Károly 1324. a római származásu Lőrincnek adományozta, aki azt ujra felépíté. B. ekkor mezőváros volt. I. Lajos idejében gyors virágzásnak indult s ekkor kőfallal kerítették körül, 1376. pedig a király szab. kir. várossá emelte. A későbbi királyok közül Zsigmond 1406., 1.412. és 1430., I. Ferdinánd 1549. és Rudolf 1599. nevezetes kiváltságokkal látta el a várost, melynek lakói kereskedelmi összeköttetésben állottak Lengyelországgal, a hová főkép bort, vásznat, csipkét és fonalat szállítottak. Legnagyobb fényét a város a XVI. században érte el, amikor a tanácsurak római köntösben jártak a városházára. A hitujítást Stöckel Lénárd terjeszte 1539 óta, aki B.-n virágzó evang. gimnáziumot is alapított; a város ekkor majdnem kizárólag evang. vallásu volt, 1590. itt tartották a magyar protestánsok első általános zsinatukat és számos száműzött lutheránus itt biztos menedéket talált. A vallási villongások alatt B. is sokat szenvedett; 1680 szept. 3. a kurucok Petneházy Dávid alatt, a követeik iránt tanusított méltatlan bánásmód miatt a várost felgyujtották; utóbb Lengyelország feldarabolása lehetetlenné tette B. virágzását. Kereskedése megszüntével a város mindinkább hanyatlott s ma a közlekedéstől egészen távol áll. 1848 dec. 6-án a császáriak megszállták a várost. Régi dicsőségéről, a templomon és városházán kivül még érdekes bástyatornyai, kapui, körfalai s sáncárkai tanuskodnak. 1877. majdnem az egész város a lángok martaléka lett. A város tulajdona a B.-i fürdő (l. o.). V. ö. Myskovszky Viktor: Bártfa középkori műemlékei (Magyarorsz. régészeti emlékek, IV. k. Budapest 1879-80). Siegmeth Károly: Sárosmegyei kirándulás.(Magy Kárpátegyl. Évk. VI. 1879. 36-58.) Ábel Jenő: Szinügy Bártfán a XV. és XVI. században (Századok 1884. 22).

Forrás: Pallas Nagylexikon