(Bartfeld, Bardijov), Rendezett tanácsu város sz. k. v.
cimmel, Sárosmegyében a Tapoly völgyének egyik tágulatában; fallal kerített
régi, de elég csinos város; legérdekesebb piaca, melynek közepén a XIII. v.
XIV. századból való gótikus Szt.-Egyed plébániatemplom (számos értékes
műkinccsel) s a XVI. századból való s eredeti állapotában fenntartott,
tulnyomóan fából épült városháza (nevezetes levéltárral) áll; a piac számos más
épülete is a hajdani műépíteszet és kézműipar magas fokáról tanuskodik. B.-nak
(1891) 727 háza és 5069 lakosa van, köztük 358 magyar, 1188 német és 3294 tót;
vallásra nézve 3075 róm. Kat., 684 ág. evang. és 1125 izraelita.
Székhelye a szekcsői járási szolgabiróságnak,
közjegyzőségnek, járásbiróságnak, telekkönyvi hatóságnak, adóhivatalnak,
sóhivatalnak és pénzügyőrbiztosi állomásnak. Van gyermekjátékgyára és állami
gyermekjátékműhelye (Maugsch Nándor vezetése alatt évenként 50,000 frt értékü
játekszereket állít elő), fadobozgyára, műfűrésze; kat. algimnáziuma és
tanonciskolája. B. állítólag már Szt. István ideje előtt is fennállott, mások
szerint a XII. században a hajdani cisztercita apátság körül támadt. A tatárok
1241. a várost feldulták, Róbert Károly 1324. a római származásu Lőrincnek
adományozta, aki azt ujra felépíté. B. ekkor mezőváros volt. I. Lajos idejében
gyors virágzásnak indult s ekkor kőfallal kerítették körül, 1376. pedig a
király szab. kir. várossá emelte. A későbbi királyok közül Zsigmond 1406.,
1.412. és 1430., I. Ferdinánd 1549. és Rudolf 1599. nevezetes kiváltságokkal
látta el a várost, melynek lakói kereskedelmi összeköttetésben állottak
Lengyelországgal, a hová főkép bort, vásznat, csipkét és fonalat szállítottak.
Legnagyobb fényét a város a XVI. században érte el, amikor a tanácsurak római
köntösben jártak a városházára. A hitujítást Stöckel Lénárd terjeszte 1539 óta,
aki B.-n virágzó evang. gimnáziumot is alapított; a város ekkor majdnem
kizárólag evang. vallásu volt, 1590. itt tartották a magyar protestánsok első
általános zsinatukat és számos száműzött lutheránus itt biztos menedéket
talált. A vallási villongások alatt B. is sokat szenvedett; 1680 szept. 3. a
kurucok Petneházy Dávid alatt, a követeik iránt tanusított méltatlan bánásmód
miatt a várost felgyujtották; utóbb Lengyelország feldarabolása lehetetlenné
tette B. virágzását. Kereskedése megszüntével a város mindinkább hanyatlott s
ma a közlekedéstől egészen távol áll. 1848 dec. 6-án a császáriak megszállták a
várost. Régi dicsőségéről, a templomon és városházán kivül még érdekes
bástyatornyai, kapui, körfalai s sáncárkai tanuskodnak. 1877. majdnem az egész
város a lángok martaléka lett. A város tulajdona a B.-i fürdő (l. o.). V. ö.
Myskovszky Viktor: Bártfa középkori műemlékei (Magyarorsz. régészeti emlékek,
IV. k. Budapest 1879-80). Siegmeth Károly: Sárosmegyei kirándulás.(Magy
Kárpátegyl. Évk. VI. 1879. 36-58.) Ábel Jenő: Szinügy Bártfán a XV. és XVI.
században (Századok 1884. 22).
Forrás: Pallas Nagylexikon