1. Ágoston, francia orientálista nyelvész, szül. Straszburgban 1834 márc. 22. Irt egy jó indiai vallás-történetet: Les religions de l"Inde (Par. 1879) c. alatt, mely angolra is le van fordítva: The Religions of India transl. by Wood 3. (kiad. Lond. 1889). Nevezetes munkája még Inscriptions sanscrites du Cambodge (1885). Érdemes dolgozatok jelentek meg tőle a Revue critique (1872 óta) és a Revue de l"Histoire des Religions tudományos folyóiratok hasábjain.

2. B. Ferenc Xavér, történeti festő, született Badenben, Bajorországban 1821 febr. 21. Eleinte Cornelius, majd Schwind tanítványa lett. Művei láthatók a bajor nemzeti muzeumban, a müncheni északi temető kápolnájában, a landshuti Trausnitz-kastélyban, stb. Fő művei: A megváltás története. Együtt is dolgozott Nilsonnal, Schnorral, Schwinddel.

3. B. Gáspár, német filozofus, szül. Küstrinben 1587 junius 21., megh. Lipcsében 1658 szept. 17. Wittenbergában tanult és beutazta egész Európát. Igen sokat írt, de itélet s izlés nélkül; művei azért ma legfeljebb mint rengeteg anyaggyüjtemények érdemelnek figyelmet. Főmunkái: Adversarium libri LX. (1524 és 1658) és Claudianus meg Statius kiadásai (az 1650, ez 1664, 4 köt.).

4. B. Gusztáv, 1871. óta a berlini kir. felsőbb zeneiskola zongoratanára, szül. a Königsberg melletti Pillauban 1847 jul. 12. Bülow, Bronsart, Taussig is tanították. Maga 1868. a Stern-féle konzervatóriumon lett tanár. Zongorajátéka angol- s németországi hangversenykörutjain feltünést keltett; szivesen játszanak vele a Joachim-quartett tagjai is (de Ahna Henrik, Hausmann Róbert; vonóshármasban).

5. B. Henrik, ujkori német utazó, szül. Hamburgban 1821 febr. 6., megh. Berlinben 1865 nov. 25. 1840. még mint berlini diák Olaszországban járt és elhatározta, hogy be fogja utazni az ókori műveltség egész szinhelyét. Miután Londonban arabul tanult, Tangerba utazott, a honnan Marokkóba akart behatolni. Ez nem sikerülvén neki, tovább ment keletre és miután Algirnak, Tunisznak és Tripolisznak némely vidékeit bejárta, az ókori Kyrenaikán át Egyiptomba utazott. Egyiptom határán kirabolták, ugy hogy naplói és vázlatai is elvesztek és alig hogy élve menekült. Azután a Nilus völgyén fölfelé és a sivatagon át utazott; eljutott Palesztinába bejárta a sziriai partot Ciprust, Kis-Ázsia déli és nyugati partvidékét és Konstantinápolyon meg Görögországon át három évi távollét után visszaérkezett hazájába. 1848. a berlini egyetem magántanára lett és Wanderungen durch dia Küstenländer des Mittelmeers c. művének megirásához fogott. Miután annak első kötete megjelent (Berlin 1849), Bunsen és Petermann felszólítására Richardsonhoz csatlakozott, akit az angol kormány északi Afrika belsejének kikutatására küldött ki. A hozzájuk csatlakozó Overweg Adolffal együtt 1849 dec. 11. kötöttek ki Philippevilleben, Algirban és onnan Tuniszon át Tripoliszba utaztak. Onnan indultak azután ki 1850 márc. 23. Murzukba és a Szaharán át az Aszben oázis felé. Tin-Tellusztból B. kirándulást tett Agadeszba, a hol 11/2 évszázad óta nem járt európai ember. Bornu határán, Damerghuban 1851 jan. 11. elváltak egymástól az utazók és B. Katszenába és Kanoba igyekezett. Richardson már márc. 3. meghalt Kukától néhány napi járásnyira; naplóit B. megmentette és Londonba küldte. B. maga máj. 5. találkozott Overweggel Kukában. Overweg ott maradt, B. Adamauába utazott és ez utjában fedezte föl a Nigernek két nagy mellékvizét, a Binuét és Farot. Julius 22. érkezett vissza Kukába, ahonnan azután Overweggel együtt Kanemba utazott és 1852. januárig Kukától délre Muszgoországban is járt. Onnan visszatérvén, Bagirmiba utazott, annak fővárosában hosszabb ideig időzött, ott nagy térképészeti munkát végezett és részletes tudósítást irt Bagirminak, Vadainak és a szomszédos tájaknak történetéről, földrajzáról és régiségeiről s többé-kevésbbé gazdag szógyüjteményt szerzett ama országok 11 nyelvéből. Egyszersmind a nagy Sári folyót is kikutatta. 1852 szept. 27. Overweg is meghalt a Csad tónál. B. az ő jegyzeteit is megmentette és Londonba küldte, azután Szokotoba utazott, melynek fejedelme barátságosan fogadta. 1853 jun. 12. elérte Szayt, a Niger mentének egyik fontos kereskedőhelyét és a folyamon átkelve, az európaiaktól még nem látott Gurmán, Libthakon és Dallán át szept. 7. Timbuktuba jutott. Ott elkészítette a nyugati néger országok térképét és csillagászati megfigyeléseivel pontosan megállapította a városnak sokat vitatott földrajzi fekvését. Mikor megtudták, hogy keresztény, élete veszélyben forgott; de végre 1854 máj. 8. mégis elutazhatott. Gagoban mint az angolok követe ünnepélyesen szerződést kötött, mely szerint azontul szabad volt az angol hajóknak a Niger ama részén is járni. Aug. 30. Vurnoba ért, amelyet egészségesen hagyott el okt. 5.; 18. már Kanoba jutott. Onnan csak nov. közepén mehetett tovább Bornu felé. Kano és Kuka között, Bundinál dec. 1. találkozott az utána küldött Vogellal. Vogel Szinderbe ment tovább, B. pedig Kukába utazott, ahol ünnepélyesen fogadták dec. 12. Vogel dec. 28. érkezett ugyanoda és egy hónapot együtt töltött el a két hires utazó. B. 1855. május elején indult el Északra, hazafelé. Bitmán és Murzukon át aug. 21. érte el Tripoliszt és szept. 8. Marseillet. B. hat évi utazása korszakalkotó volt az afrikai felfedezések történetében. Előbb az érdekes Aszben országot kutatta ki azután a Binue folyam felső szakaszára bukkant, térképre vette a nagy Adamaua országot, először irta le pontosan Bagirmi és Vadai országokat és a Gando és Hamd-Allahi országokat is ő fedezte föl. Sikerei élénkebb érdeklődést keltettek Afrika iránt. B. utleirásának cime: Reisen und Entdeckungen in Nord- und Zentral-Afrika (Gotha 1857-59. 5 köt.; kivonatosan u. o. 1859-60, 2 köt.). A londoni és párisi földr. társaságok nagy aranyérmükkel tüntették ki az oxfordi egyetem pedig tiszt. doktorává választotta. Ő maga ujra megkezdte Berlinben egyetemi előadásait. Utleírása befejezése után 1858. Kis-Ázsiába utazott; vele ment Mordtmann is. E régészeti szempontból tett utazásának eredményeit a: Reise von Trapezunt durch die nördliche Hälfte Kleinasiens (Gotha 1860) tartalmazza. 1863. az 1859. meghalt mesterének, Ritternek tanszékére nevezték ki, akinek emlékére a Ritter-alapítványt létesítette. 1861. Spanyolországban, 1862. keleti Törökországban járt (Reise quer durch das Innere der eur. Türkei, a berlini Zeitschrift für allg. Erdkunde-ban 1863-64). 1864. Olaszországban, 1865. Dalmátországban és Montenegroban utazott. Nagy afrikai utazásának filologiai eredménye: Sammlung und Bearbeitung Zentralafrikanischer Vokabularien. (Gotha 1862-66. 3 rész.) V. ö. Koner: Heinrich B. (Zeitschr. d. Ges. f. Erdkunde in Berlin 1866).

6. B. (B.-Harmating) Hermann báró, természetbuvár és utazó, szül. Bajorországban, Eurasburgban, 1845 máj. 15., megh. Loandában 1876 dec. 7. 1876. a portugál kormány Angola és Benguela földtani kikutatásával bizta meg; de B. rövid ideig tartó működésének fáradalmai következtében lázba esett és meghalt. Tanulmányai: Aus den nördlichen Kalkalpen (1874) és Ostafrika von Limpopo bis zum Somaliland (1875).

7. B. Károly. rézmetsző, szül. Eisfeldben, 1787 okt., megh. Kasselben 1853. szept. 12. Eleinte az ötvösséget tanulta, majd Stuttgartban Müller János Gotthold vezetése alatt 6 éven át elsajátította a rézmetszést, 1817. pedig Rómába ment, hol Amslerral a Cornelius Nibelung-illusztrációihoz való cimlap metszéséhez fogott. Később Nürnbergben, Freiburgban, M. m. Frankfurtban tartózkodott; itt metszette a lebegő Charitast Vogel v. Vogelstein pillnitzi tetőfestménye után; Darmstadtban, végre Hildburghausenben telepedett le. Mint irót elbeszélései és költeményei, továbbá Bonghinak a rézmetszésről irt munkájának átdolgozása tették ismeretessé. B. elmezavarban maga vetett véget életének.

8. B. Keresztély Károly, német történetbuvár, született Bayreuthban 1775, meghalt Erlangenben 1853 okt. 8. 1818 óta Münchenben élt mint pénzügyi miniszteri s titkos tanácsos. Művei: Deutschlands Urgeschichte (Hof 1818-20. 2 köt., ujból átdolgozott kiad. 1841-46, 5 köt.). Ez alapos történeti mű nem annyira a német nép mint inkább a német föld történetét adja. Megemlítendő még: Ueber die Druiden der Kelten (Erlang. 1826); Die altdeutsche Religion (Lipcse 1835), 2 köt.

9. B. Lajos (Ritter v. Barthenau), kémikus, szül. 1839., megh. 1890 aug. 2. Előbb az innsbrucki később a bécsi egyetemen a kémia tanára. Különösen az organikus kémiát művelte. A krezolok izomériájával, a benzoesav származékaival, a tirozin és a floretin kémiai szerkezetének a megállapításával is foglalkozott.