Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Barthélemy... ----

Magyar Magyar Német Német
Barthélemy... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Barthélemy

(ejtsd: bártélmi), 1. Ágost Marseille, francia költő, szül. Marseilleben 1796., megh. u. o. 1867 aug. 23. Barátjával, Méryvel 1822-ben került Párisba s vele együtt számos maró szatirát irt a Bourbonok ellen: La Villeliade (1826), Les Jésuites (1826), Rome a Páris (1826), La Corbiéréide (1827), La Péyronéide (1827) stb., melyek elevenségökkel és könnyed verselésökkel nagy olvasókört hódítottak. Napoleon dicsőítésére írta 1828-ban Napoleon en gypte c. époszát, melyet el is vitt Bécsbe, hogy a reichstadti hercegnek

maga nyujtsa át; de mivel nem bocsátották elibe, Le fils de l"homme, ou souvenirs de Vienne (1829) c. gunydallal állott bosszút s a juliusi forradalom után még két évig folytatta oppozicióját (a többi közt La Dupinade, ou la révolution dupée 1831), s miután Marseillebe könyvtárnoknak ment, Méry elvált tőle. 1831-ben megalapította a Némésis c. szatirikus hetilapot, mely egy évig a leghevesebben támadta a kormányt s roppant népszerüségre tett szert, úgyhogy a kormány kénytelen volt B.-t megvásárolni. Attól a pillanattól fogva elfordult tőle a közvélemény s ő hasztalan iparkodott Ma justification c. költeményével tisztára mosakodni. Azután fordítgatott latinból, visszatért a szatirára is, III. Napoleon alatt minden eszményre ditirambot írt (Le deux décembre, 1854, L"Exposition, 1855 stb.), de mind hiába. Költeményei Méryével együtt jelentek meg 1833-ban 6 kötetben.

2. B. Ferenc marquis, francia pair, szül. Aubagneban 1747 okt. 20., megh., 1830 ápr. 3. XVI. Lajos alatt több követségnél titkár volt. 1791. mint teljhatalmu miniszter Svájcba küldetett. 1795. Bázelben előbb Poroszországgal és nemsokára ezután Spanyolországgal kötötte meg a békét. 1797. visszatért Párisba. Letourneur helyébe tagja lett a direktoriumnak, de a fructidor 18-i államcsiny következtében ő is megbukott és Pichegruvel együtt Cayennebe deportáltatott, honnan azonban nemsokára hat társával Angliába menekült. 1799 nov. havában az első konzul visszahivta; 1800 febr. 10-én a szenátus tagja lett; utóbb az első konzul a szenátus elnökének és birod. grófnak nevezte ki. Ő volt szónoka a szenátus azon küldöttségének, mely Napoleont az örökös konzulsággal kinálta meg (1802); de a császárság alatt nem volt befolyása. Midőn a szenátus 1814 áprilban a császárt trónjától megfosztotta, ő elnökölt, és ő mondott köszönetet Sándor cár nagylelküségéért és mérsékletéért. A restauráció után pair és a becsületrend nagykeresztese lett, de Napoleon 1815-ben kitörölte a pairek névsorából; a második restauráció ezért államminiszterré való kinevezésével kárpótolta és még a marquisi ranggal is kedveskedett neki. 1819. a választási jog korlátozását indítványozta, s emiatt annyira elvesztette népszerüségét, hogy kénytelen volt politikai állásáról lemondani.

3. B. Hippolit, francia katonai iró, született Algirban, 1840 jul. 31. A saint-cyri iskolából mint hadnagy lépett egy gyalogezredbe, 1869-ben tanár lett Saint-Cyrben, részt vett Trochu vezérkarában az 1870-71-iki hadjáratban s mint százados 1878. visszalépett és hirlapirásra adta magát. Munkái: Manuel du fantassin (1873), Cours d"art el d"histoire militaire (1877, 2. köt.), melynek egyik része Les armées européennes (1877) külön is megjelent, Avant la bataille (1886), L"Ennemi (1887) és La Guerre (1890).

4. B. János Jakab. francia régiségbuvár, született Cassisban (Provence) 1716 január 20., megh. 1795 ápr. 30. Marseille-ben végezte a teologiát, de szívesebben foglalkozott archeologiai és numizmatikai tanulmányokkal. 1745-ben a párisi királyi éremgyüjtemények hivatalnoka, 1753-ben pedig igazgatója lett. 1754-57-ig királyi megbizás folytán tudományos célból beutazta Olaszországot, ahol annyira megnyerte Stainville gróf, a későbbi Choiseul miniszter kegyét, hogy ez tetemes évi járadékkal támogatta tanulmányaiban. A párisi éremgyüjtemény nemsokára Európa leggazdagabb gyüjteménye lett; de a nagy forradalom meghiusította a gyüjtemény tudományos katalogusának kiadását. A forradalom magát az agg tudóst is bajba keverte; valamelyik irígy ellenfele azzal vádolta, hogy hazafiatlan arisztokrata; e vád alapján 1793 szept. 2. börtönbe vetették. Néhány óra mulva kiszabadult ugyan börtönéből, de azóta teljes visszavonultságban élt s a nemzeti könyvtár könytárosi állását sem fogadta el. A feliratok akadémiája már 1747-ben tagjának választotta. Irói hitnevét a Voyage du jeune Anacharsis en Grece (Paris 1788, 4 köt.) c. művével alapította meg, amelyben alapos kutatások alapján élénken és hiven rajzolja Görögország virágzása korának társadalmi viszonyait. Magyar fordításban: A délosi Filoklesnek a boldogságról való beszélgetése. Egy kis darab a B. Anacharsisából, fordítva német nyelvből Solymosi Dániel által (Pozsony 1826. Landerer). Az ifju Anacharsis utazása Görögországban. A bevett időszámlálás előtt a negyedik század közepén, B. apátur után franciából fordította Deáky Filep Sámuel. 8 kötet. (Kolosváron 1820-ban. A ref. collegium betűivel. Stein János.) Egyéb művei közül megemlítendők; Reflexion sur quelques monuments phéniciens (Páris 1750); Réflexion sur l"alphabet et la langue de Palmyre (1754). Mint regényíró az Amours de Carite et de Polydore (Par. 1760) könyvével tett kísérletet; állítólag görögből fordította. Halála után megjelentek Oeuvres diverses c. alatt hátrahagyott iratai (sajtó alá rendezte Sainte-Croix, Par. 1798. 4 kötet). Műveinek első teljes kiadását Villenave rendezte sajtó alá. (Par. 1821. 4 köt. életrajzzal.) V. ö. Grande Encyclopédie V. 525.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is