Bartholomiták
Igy nevezik a reformált örmények rendjét. A B. rendje
lassanként fejlődött. Néhány Genovában letelepedett örmény szerzetes V. Ince
pápától egy kolostort kapott, ahol az istentiszteletet a maguk szertartása
szerint végezték. Később azonban a római egyházhoz simultak és szt. Vazul
szabályai helyett a szt. Ágostonéit fogadták el. Az ilyképen átalakult rendet
1356-ban VI. Ince megerősítette és tagjainak megengedte, hogy külön generálist
választhassanak. A mindinkább hanyatlott szerzetet végre X. Ince pápa 1650-ben
eltörölte. A B. rendjének kiváló hitszónokai is voltak, ilyenek: Cherubini,
Cerbelloni, Costa Pál. Ugyancsak B.-nak nevezték ama világi papokból álló
társulat tagjait is, kik esküvel kötelezték magokat arra, hogy a püspök
kivánatára bárminő lelkipásztori teendőt elvégeznek, jövedelmöket pedig,
amennyiben azt más jótékony célra nem fordítják, a társulatra fogják hagyni. A
társulatot 1639-ben Salzburg táján Holzhauser Bertalan alapította, XI. Ince
pápa pedig 1680-ban megerősítette. A B. minden egyházmegyében a papnövendékek,
működő és elaggott papok számára házakat szerveztek, úgyhogy ez az intezmény
célszerü voltánál fogva a püspökök és pápai követek támogatásával,
Németországból Lengyel-, Magyar-, Olasz- és Franciaországba is átszármazott. De
a XVII. századdal együtt ez intézmény is sírba szállott, emlékül itthagyva a
Seminaria puerorum-ot és a Bajorországban (Göttingenben) alapított áldozárok
intézetét.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|