Barton

l. Bernát, angol költő (The Quaker Poet), szül. Londonban 1784 jan. 31., megh. 1849 febr. 19. Mint atyja, ki quäker volt, ő is előbb kereskedő lett, de azután magántanító volt Liverpoolban s utóbb belépett egy woodbridgei bankházba segédnek. Költeményei, melyekben a quäkerek vallásossága nyilvánul, kecsességökkel és könnyedségökkel a legkiválóbb szellemeknek, Southeynek, Charles Lambnak, sőt Byronnak a tetszését is megnyerték. Munkái: Metrical effusions (1812), Poems by an amateur (1818), azután Poems (1825), Napoleon and other poems, Verses on the death of Shelley (1822), Poetic vigils (1824), Devotional verses (1826), A widow"s tale and other poems (1827), A new-year"s eve and other poems (1828), The reliquary (1836) Household verses (1845). -Leánya, Lucy, néhány vallásos ifjusági iraton kivül kiadta B. költeményeinek válogatott gyüjteményét 1849.

2. B. Erzsébet, Addingtonban, Kent angol grófságban élt a XVI. században, kivégezték 1534-ben. Gyakori látomásai voltak s jövő eseményeket is előre megmondott. E prófétai szereplésben némelyek hittek, mert a leány szeplőtelen életü volt s az őszinteség minden jelével ékeskedett. Miután egy Mária-kép előtt meggyógyult, Canterburyben apácává lett s ekkor még nagyobb mértéket vettek jövendölései, melyek főkép az akkor elterjedt bűnök büntetését tárgyalták. Maga Morus Tamás és Fisher püspök is hittek látásainak természetfölötti eredetében. Mikor B. VIII. Henrik királynak azt jövendölte és irta, hogy, ha nejét, Katalint elűzi, 7 hónap mulva meghal s utána leánya, Mária jut a trónra, a király B.-t és némely hivét, mint, Bocking dr. kanonokot, Veeringet s másokat előbb kinzások által önvádolásra birt, azután 1834 ápr. 21. Tyburnban kivégeztette; azokat pedig, kik a jövendölésről tudtak és hallgattak, fogságra és vagyonvesztésre itélte. B.-t különbözőképen itélik meg a történetirók; ugy látszik, hogy idegbeteg nő volt, ki maga is csalódott, másokat is félrevezetett, de minden rossz szándék és csalfaság nélkül; a király eljárása iránta kétségtelenül igazságtalan volt.

Forrás: Pallas Nagylexikon