Bárzsingcső
Eszköz a bárzsingban megakadt idegen testeknek a gyomorba
való letolására és a szarvasmarhák bendőjében felhalmozódott gázok
kibocsátására. A Monroe-féle cső belsejében rugalmas sodronyt tartalmaz, mely
benne ide-oda tolható és gombban végződik. Hozzátartozik egy közepén
átlyukasztott fadeszka, mely az állat szájába helyezve azt nyitva tartja;
helyettesíthető egyszerü szájvassal is sőt szükség eseten a nyelv kihuzása is
nyitva tartatja az állattal a száját. Alkalmazásakor a ló vagy szarvasmarha
fejét erősen kinyujtva fölemeltetjük, bal kezünkkel a nyelvét oldalt előhuzzuk,
a jobb kézzel a csövet a nyelv háta fölött lassan a torokba és ezen át a
bárzsingba csusztatjuk. A nyak baloldalán jelentkező kidudorodás jelzi, hogy a
cső gombos vége jó helyen jár, ellenkezőleg, ha köhögés állna be, ez az
eszköznek a gégébe jutását jelentené, amikor az visszahuzandó és ujra
bevezetendő. A bárzsingba helyesen bevezetett csövet lassankint tovább toljuk,
mig az idegen testig (legtöbbször burgonya vagy répadarab) ért melyet akkor
egyenletes nyomással igyekszünk a gyomorba letolni. Felfuvódáskor egészen a
bendőbe vezetve a csövet, a gombosvégü sodronyt előre toljuk, mire a gázok a
csövön keresztül gyorsan kiáramlanak.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|