Baseli béke

ama béke, melyet a francia köztársaság 1795 april 5. Basel városában Törökországgal kötött II. Frigyes Vilmos király, hogy keleten Lengyelország felosztása alkalmával osztályrészt kapjon, visszalépett a Franciaország ellen kötött koaliciótól s átengedte a Rajna balpartján lévő porosz területet a köztársaságnak. A szerződő-felek Észak- és Déli Németország között (máj. 17.) határvonalat huztak, olyformán, hogy a vesztfáliai kerület, Felső- és Alsó-Szászország, Frankonia, a Felső-Pfalz, Hessen-Kassel és Hessen-Darmstadt, valamint a Rajna kerületnek a Majna mindkét partján fekvő részei semleges területeknek nyilváníttattak. Titkos pontban a franciák arra kötelezték magukat, hogy azon esetben, ha a végleges békekötés alkalmával a Rajna bal partja Franciaország kezében maradna, oda fognak hatni, hogy II. Frigyes Vilmos király a Rajnajobb partján megfelelő területi kárpótlásban részesüljön, mely kárpótlás alatt már akkor is az egyházi fejedelmek birtokainak lefoglalására gondoltak. Hardenberg porosz követ e békét «biztosnak, előnyösnek és dicsősségesnek» jellemezte, de sem a kortársak, sem az utókor nem osztoztak e nézetben. A porosz udvar a békekötést a kedvezőtlen külügyi helyzet és a Lengyelországnak Oroszország és Ausztria által célbavett felosztás szempontjából szükségesnek mondhatta ugyan, de ennél többnek nem. A cserben hagyott szövetségesek Poroszországot hazug szószegéssel vádolták és megvetésüket éreztették vele. Maga Poroszország nyugodtságot szinlelve tizenegy évig semleges állásban tétlenül nézte a franciák hódításait, kik végre ez önkéntes megalázkodás és meghunyászkodás dacára mégis hadat üzentek a teljesen elszigetelt porosz államnak 1795. jul. 22. a fiancia köztársaság Spanyolországgal kötött békét Baselben. Franciaország lemondott spanyolországi hódításairól, és cserébe kapta San-Domingónak spanyol részét. A spanyolfrancia szövetségnek is egyengették útját.

Forrás: Pallas Nagylexikon