Bási
törökös kiejtéssel bász, a «bás» szónak, mely fejet jelent,
harmadik személyragos alakja. Egymagában nem fordul elő, hanem csak
összetételekben, még pedig mint az összetétel utórésze. Ilyen p. a jüz-bási
százados, szószerint: száz feje, bin-bási ezredes. Oda-bási-nak nevezik a
vendéglőst és a janicsároknál azt a katonát, aki az egy szobában lakó katonák feje,
főnöke. Ugyancsak ide tartozik a bási-bozuk is, mely szószerint azt jelenti,
hogy «feje rontott» vagyis akinek nem katonai, hanem polgári süveg van a fején.
A mai nyelvben minden polgár ember bási-bozuk, régebben a katonaság egyik
csapatját is ennek nevezték. E szó népetimologikus változata van meg a magyar
harámbasa (haramiavezér) és szubasa (rendőr) szókban is, melyek utórésze
eredetileg bási volt. L. Magyar Nyelvőr 1892. évf. utolsó füzetét.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|