Basile

(ejtsd: bassíle) Giovan Battista, lovag, torronei gróf, olasz tájszólási iró élt a XVII. század első felében, megh. Nápolyban 1637 táján. Kréta szigetén töltött ifjusága után Velencébe, majd Adriana nevü huga kiséretében, aki hires énekesnő volt, Mantovába került s az itteni herceg szolgálatába lépett, de Olaszországot keresztül-kasul bejárván, utóbb, ugy látszik, mégis honában, Nápolyban telepedett le állandóan s ugyanitt is halt meg. Nápolyban, először Gian Alesio Abbatutis anagramm alá rejtőzve kiadott, Pentamerone c: mesegyüjteménye cimével és keretes szerkezetével a Boccaccio Decamerone-ját utánozza, de tartalma ettől elütőn nem novellákból, hanem 50 tőről metszett nápolyi népmeséből áll, melyek nápolyi tájszólásban vannak irva s ezáltal e gyüjtemény nemcsak a meseirodalomnak, hanem az olasz tájnyelvismeretnek is egyik legnevezetesebb forrásműve. Stilusa ugyan részben éppen nem népies, hanem a kor cikornyás marinizmusának (l. Murini) erős hatása alatt áll, de azért hellyelközzel a legjellemzőbb és legzamatosabb népies előadás példái is akadnak a sok tekintetben rendkivül érdekes munkában, amelynek első ismeretlen kiadása után a legközelebbi ismert 1637. jelent meg. Azóta számos kiadást (már a XVII. és XVIII. század folyamán vagy tizet) és két régebbi olasz átdolgozáson kivül ujabban francia és német fordítást is ért. Kiválóan becses az utóbbi, melyet Liebrecht Felíx adott ki 1846. Boroszlóban, s Grimm Jakab irt hozzá előszót, aki már Vilmos öccsével együtt szerkesztett Kinderu. Hausmärchen c. mesegyüjteménye III., fehivta e műre a figyelmet.

Forrás: Pallas Nagylexikon