Báskir
az Ural hegység. déli részén (Számára és Ufa kormányzóság
területén) lakó; a tatér nyelv egyik tájszólamát beszélő nép, amely testi és
erkölcsi jellemvonásaira nézve egyaránt igen nagy hasonlatosságot mutat fel a
magyarokkal. Némely tudós a baskirokat (Strabo) aorszai, mások ismét a hunok
utódainak tekintik. A báskir név az arab és a persa iróktól ered, amely irók
őket mindig a magyarokkal együtt említik és egymással összevetve mint:
mádj-yárdokat vagy bádg-járdokat említik. Ibn Foszlán szerint a baskirok
magukat báskurdoknak nevezték. Annyi tény, hogy ők ma is azon a vidéken laknak,
a melyet a XIII. század utazói (Plan Carpin és Rubruquis) Pascatir vagy Magna
Hungaria néven említenek s ahol a magyarok testvéreit Julian barát fel is
kereste s velök magyar nyelven értekezett. A baskirok a régi időkben pogányok
voltak s amint a tudósok mondják, az iszlámra való áttérésükkor a hittérítő
töröktatárok nyelvét vették fel. Érdekes, hogy a nyelvészek egy része őket:
finn-ugor, másik része: török-tatár eredetüeknek mondja, de abban mindnyájan
megegyeznek, hogy a magyarokkal rokonságban vannak. A baskirok átlag 1,6 méter
magasak, egyik részök a mongolok, másik részök pedig a kaukázusiak (cserkeszek)
tipusával bir, tehát keverék tipusuak. Jellemök: hallgatag; büszke és méltóságteljes
vitéz nép, miért is kitüntetéskép az orosz hadseregben egy külön csapatot
képeznek. Igen érdekes, hogy a baskirok éppen úgy mint a magyarok a
gazdálkodásban a tanya-rendszert követik. Lóratermett népség, kitünő vadászok s
általában ügyes kézfogásuak. Bővebben olvashatni róluk Dr. Török Aurél: Az
uralvidéki baskirokról, Antropologiai Füzetek, I. Budapest, 1882. 67-106. 1.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|