Bassano

v. da Ponte, olasz festő-család. Id. Pranc. da Ponte vicenzai születésü volt, de Bassanoban telepedett le. Fia, Jacopo da Ponfe, (1510-1592) a Bassaniak sajátos irányának megalapitója. Már fiatal korában Velencében tartózkodott s Tizian és Bonifazio nagy befolyással voltak reá. Főleg bibliai tárgyakat festett, de az esemény majdnem másodrangu jelentőségüvé lesz, olyan terjedelemben és gonddal dolgozza ki a tájképet, annyira szeret állatokat festeni. Azért gyakran megfestette az első emberpárt, Noé bárkáját, a pátriárkákat, stb. Ezen sajátságokat valamint élénk szinezésre való törekvését szépen föltünteti a budapesti országos képtárban levő két kép a mester műhelyéből (107, 120). Az egyik azt a jelenetet ábrázolja, mikor az angyalok a pásztoroknak Krisztus születését jelentik az utóbbi Krisztúst Emauszban. Különösen ez az utóbbi realisztikus ábrázolásánál fogva érdekes és rendkivül emlékeztet a németalföldi festők hasonló tárgyu képeire. Ugyancsak az országos képtárban van B.-nak egy bibornokot ábrázoló  rendkivül finom és jellemzetes képe (108). Mind a négy fia festő volt. Giov. Battista (1553-1613) és Girolamo (1560-1622) csak atyjuk műveit másolták. lfj. B. Francesco (1541-1597), ki Velencében telepedett meg, legközelebb áll atyjához, de rajza durvább, technjkája üresebb, szinezése nehézkesebb és szárazabb, mint atyjáé. A budapesti orsz. képtárban látható egy alvó pásztort ábrázoló képe (119). B. Leandro (15581623) önállóbb művész, ki némileg Paolo, Veronesére emlékeztet. (Ő is Velencében tartózkodott és főleg arcképeket festett, melyek keresetlen valóságuk által tünnek ki és előkelőbb magatartásuak, mint atyja és bátyja arcképei.

Forrás: Pallas Nagylexikon