Basso continuo

(olasz) v. continuato, azaz szakadatlan basszusnak nevezték az Olaszországban 1600 körül hasznáhntba jött hangszeralhangot, mely, ellentétben az akkori énekkari basszusokhoz, nem volt szünetek által félbe szakítva. Legelőször Cavalieri, Caccini, Viadana stb. használták a B..-t; ez rendesen számjelezve is volt és ennek alapján. kisérték a cembal-, orgona-, lant- és teorbajátszók a zenedarabot akkordokkal. B. c. és generálbasszus eredetileg azonos fogalmak voltak; később azonban B.-nak egy oly basszust neveztek, mely az énekhangok utánzataiban nem vett részt s egyenlő értékü hangokban (negyedekben vagy nyolcadokban) mozgott szakadatlanul: Az ilyen basszusokat hangszerekre alkalmazott zeneszerzeményeknél is B.-nak nevezték.

Forrás: Pallas Nagylexikon