Basthohm

Keresztély, a XVIII. század 3 utolsó évtizedében dán udvari evang. lelkész és konfesszionárius s az akkor uralkodó népies racionalizmusnak egyik legbefolyásosabb képviselője, szül. Kopenhágában 1740., megh. 1819. Az egyetemen főként bölcsészettel és természettudományokkal foglalkozott, de apja kivánságára a teologiát is végezte s 1761-ben a lelkészi vizsgát letette; azután különféle tudományokkal foglalkozott, de, anyagi szükségtől kényszerítve, elfogadta a szmirnai német gyülekezet lelkészi állomását; 1771. visszatért, a királyi várkápolna lelkésze lett s kitünő egyházi szónok hirébe jutott; 1774. hittudor, 1778. főudvari lelkész lett s egy csomó vallásos, népies bölcsészeti és-történelmi iratokkal igyekezett a XVIII. század u. n. felvilágosodottságát Dániában diadalra juttatni. Nagy feltünést keltett 1784-ben kiadott s németre is lefordított «egyházi szónoklattan»-ával, melyet II. József császár is oly nagyra becsült, hogy azt Ausztria minden fensőbb intézetébe bevétetni rendelte. «Az istentisztelet helyesebb berendezésének kisérlete» cimü művével nagy mozgalmat támasztott Dániában, azt ajánlván, hogy az istenitiszteletet is, a hangversenyek mintájára érdekesebbé, változatosabbá kell tenni. A francia forradalom szelleme Dániát is érintvén, a szélsőségekig menő engedményeket tett a kor észelvi irányának: elvetését a lelkészavatásnak, a lelkésznév helyett a «néptanító» név használását; a falusi lelkésznek nem hittudományi képzésre, hanem természettanra van szüksége, hogy irtsa a babonát, fejlessze a földművelést, vajkészítést, stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon