(francia, eredetileg «bastide»). Tulajdonképeni érteimében
egy magában álló, kimagasló bastyát jelentett, mely azonban egy várat vagy
várost védelmező műveknek kiegészítő alkatrésze volt. A B. elnevezést később
egész speciálisan a régi Párist védő körfalak St. Antoine kapujánál épült
erődítményének megjelölésére használták. A St. Antoine kapuja már János király
uralkodása alatt (1350-1364) két nagyobb bástyatoronnyal volt megerősítve. V.
Károly e bástyákról egy, a környéket és a várost uraló nagyobb védő művet akart
alkotni és e célból 1369. Hugues Aubriot-nak, a párisi prévotnak
megparancsolta, hogy a már meglevő két toronyhoz még 6 másikat építsen, melyek
egymással vastag kurtinákkal legyenek összeköttetésben. Az építkezést csak VI.
Károly fejezte be 1383., és a B. ezen időtől fogva már nemcsak egy megerősített
kapu volt, hanem valóságos vár és mint ilyen is használtatott úgy a külső, mint
a belső ellenség ellen, de főleg mint politikai foglyok börtöne. (Már építője
Aubriot mint fogoly ült benne eretnekség vádja alatt.) A B. falai nagyjában egy
parallelogrammot alkottak.
A B. hosszusága 34 toise, szélessége 18 toise volt.
10 láb vastag falaiban börtönök voltak elhelyezve; ez utóbbiak az udvar alá is
kiterjedtek, talaja szine alatt 19 lábnyi mélységben sötet nyirkos helyiségeket
alkotva (cachots). Legtömöttebbek voltak a B. börtönei XIV. és XV. Lajos alatt,
amikor nem is annyira gonosztevőket, hanem politikai foglyokat, gyanusított,
önkényüleg, a Lettres de cachet»-k alapján letartóztatott egyéniségeket
tartottak ott évekig, sőt sokszor élethossziglan, minden birói kihallgatás
nélkül elfogta. A foglyok száma 10-20-tól egész 60-70-ig váltakozott, kiket
legnagyobb részben az irók, zsurnaliszták, könyvkereskedők és könyvnyomtatók
köréből, az inquizició szolgáltatott. Nemcsak személyek voltak a B.-ban
elzárva, hanem az udvarnak és egyes hatalmasoknak nem tetsző műveik is, mint
könyvek, kéziratok stb.
Ilyen elkobzott iratok halomszámra jöttek a B. lebontásánál
napfényre. Nem volt tehát csoda, ha a nép a B.-ban az önkényuralom egyik
hathatós támaszát és eszközét látta és mint ilyent, teljes szivéből gyülölte,
csak az alkalmas pilianatot: várván, hogy szolgaságának jelét megsemmisítse.
Azért is a Bastillenak a francia forradalom kitörésének első napjaiban esnie
kellett. A népszerü Nenker miniszter elbocsátása miatt fölingerült tömeg 1789
jul. 14. a B. ellen nyomult, mely-nek őrsége akkor de Launay kormányzó alatt 80
hadastyánból és a svájci gárda 40 emberéből állott. Több órai lövöldözés után
az ostromló tömeg,. miután már nagyobb veszteségeket szenvedett, a katonaság
egy része által is segítve, rohamot. intézett a várfalak ellen. De Lannay ekkor
szabad elvonulás föltétele alatt átadta a B.-t, de úgy ő maga mint többen a
védők közül lemészároltattak és fejeik lándzsákra tüzve, körülhordoztattak. A
börtönökben ekkor csak 7 foglyot találtak: 4 közönséges gonosztevőt; egy
őrültet, egy Salage grófot, ki mert fiatal korában, hevességében. egy parasztot
megölt, már 7 éve kihallgatás nélkül sínylődött a tömlöcben; egyet, ki
különböző gyanusítások miatt 30 esztendeje volt fogva. A. foglyok kiszabadítása
után a tömeg azonnal a B. lebontásánoz fogott és ágyuk dörgése, a nép
örömrivalgása és különféle ünnepségek között lerombolta, úgy hogy kő kövön nem
maradt. A B. helyen a mostani Bastille téren 1840. emelték. az u. n. juliusi
szobrot melynek törzsére az ostromlásnál közreműködött 654 egyén neve van.
vésve.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Magyar
Angol
Német